|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Antall-kormány - ügyetlenül, de jó irányban - SZER 1.
|
München, 1990. szeptember 19. szerda (MTI) - A Szabad Európa
Rádió kommentárban foglalkozott a magyar kormány külpolitikájával.
Miután emlékeztetett a közeli napok magyar külpolitikájának főbb eseményeire - Göncz Árpád köztársasági elnök útja az Egyesült Államokban, Antall József miniszterelnök római tárgyalásai, Margaret Thatcher brit miniszterelnök, Enrique Baron Crespo, az Európa Parlament elnöke, valamint az Európa Parlament magyar kapcsolatokkal foglalkozó delegációjának budapesti látogatása -, feltette a kérdést: Vajon továbbra is sikerágazatnak tekinthető-e a magyar külpolitika? Avagy - miként ezt az ellenzék, vagy annak egyes tagjai állítják - az Antall-kormányzat még azt is elrontotta, amit elődei a külpolitikában létrehoztak? Igaz-e - Tamás Gáspár Miklós állításának megfelelően -, hogy Kádár és Grósz sikeresebb volt a külpolitikában, mint Antall József és munkatársai? - folytatódott a kérdések sora.
A kommentár szerint az ellenzék egyesített sortüze Jeszenszky Géza külügyminiszterre és rajta keresztül a mai magyar külpolitikára indokolatlan. Nem látszik indokoltnak az az érv, miszerint a kormányzat kizárólag kihasználja a külpolitikában rejlő előnyöket, s nem igaz az, amit Tamás Gáspár Miklós állít, nevezetesen, hogy az új kormányzat csak elrontja elődei tevékenységét.
- Szerintem egészen másról van szó - szögezte le a kommentár irója, Hamburger MIhály. - Ha lassan és ellentmondásosan is, valójában egy új külpolitikai koncepció körvonalai bontakoznak ki a kormányzat tevékenysége nyomán .
- Igaz, már korábban megtörtént a nyitás Nyugat felé, de a nyugati nyitás ma prioritást élvez. Egyszerre kényszer ez és józan belátás. Kényszer annyiban, hogy kiderült: a Közép-Európáról, az Osztrák-Magyar Monarchiáról, vagy a cseh-lengyel-magyar testvériségről szőtt vágyképek illúziók. És nemcsak azért, mert Romániával nem jók Magyarország kapcsolatai, sőt még Csehszlovákiával sem felhőtlen a viszony, hanem azért is, mert gazdaságilag ennyire visszamaradott országok összefogásából, integrációjából egyértelmű felemelkedés aligha következhet be bármelyikük számára. (folyt.)
1990. szeptember 19., szerda 11:28
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|