|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- Magyarok Világszövetsége - 1. folyt.
|
Fizették útiköltségüket, elegáns szállodákban vendégeskedhettek. A magyar szellemi élet gúzsbakötői paroláztak velük, és ezért cserében annyit kellett tenniük Amerikában, Nyugat-Európában, hogy hintegették az emberarcú szocializmusnak nevezett eszme szépítgető magocskáit. Jobboldalisággal vádolták a szabadságharc eltiprása után véres megtorlásra emlékezőket, emlékeztetőket. Terjesztették az úgymond hazacsalogató honvágy újságot, a Magyar Híreket.
Jut eszünkbe mindez annak okán, hogy június 22-ikén lemondott a Magyarok Világszövetségének vezetősége. Az eddigi elnök Bognár József azzal indokolta visszavonulását, hogy feltételezése szerint az új magyar kormány olyan külföldön élő hazafiakkal is fel akarja venni a kapcsolatot, akikkel eddig a hivatalos politika nem szándékozott együtműködni. Randé Jenő főtitkár pedig nyugdíjba ment.
A választmányi ülésen Komlós Attila 43 éves református lelkészt bízták meg a főtitkári teendőkkel, elnöknek pedig Sütő Andrást kérték fel, aki vállalta ezt a feladatot.
A hír röviden ennyi, de a mögötte húzódó idáig szinte kulisszatitkok sötétjében tartott lényegre érdemes rávilágítani, kezdve onnét, hogy a Magyarok Világszövetsége a nevére is méltatlan, mert annak idején örökre elveszítette. 30 éven át éppen a legsanyarúbb és tényleg kiszolgáltatott helyzetben lévő honfitársaik érdekképviseletével semmit sem törődött. Nevezetesen a szomszédos országokban élő honfitársaknak még anyanyelvük megőrzéséhez is vonakodtak segítséget adni. Ezzel szemben hatalmas összegekkel támogatták a Nyugatra irányuló, erősen kozmetikázott ferdítésektől hemzsegő sajtótermékeket. Tánccsoportokat, ismertebb művészeket utaztattak - jelentésírási kötelezettséggel - a magyarlakta városokba, hogy könnyfakasztó produkciókkal lágyítsák a terrort, diktatúrát nem felejtők szívét. Hazámban már a Duna-Tisza partja vár - énekelték Clevelandban -, miközben gumibotos rendőrök verték szét Budapesten a Kossuth dalokat dúdoló szolid tüntetőket. (folyt.)
1990. június 30., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|