|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Március 15. - 1990 - Kossuth tér (1. rész)
|
1990. március 15., csütörtök - Az ünneplő sokaság a
Petőfi-szobortól a Kossuth Lajos térre vonult át, ahol négy párt - a
Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt, a Hazafias
Választási Koalíció és a Magyar Néppárt - szónokai fordultak az
egybegyűltekhez. A délután fél kettőre meghirdetett nagygyűlés
néhány perces késéssel kezdődött meg, mivel a térre folyamatosan
érkeztek a résztvevők a Szabadság térről, ahová a Szabad Demokraták
Szövetsége tett kitérőt a szabad sajtó ügye mellett demonstrálva a
Televízió előtt.
Mintegy tízezren népesítették be a teret, amikor Antall József, az MDF elnöke lépett a mikrofonhoz a Parlament lépcsőjén a részvevő pártok zászlaival, ,48-as és ,56-os lobogókkal körülvéve. A politikus hangoztatta: az MDF március 15-ét a nemzet egyetemes nagy ünnepének tekinti, amely nem szolgálhat - még a választási harc közepette sem - pártérdekeket. Az ünneplő pártoknak legfeljebb ahhoz van joguk, hogy együtt fejet hajtsanak a nagy tettek és a nagy elődök emléke előtt tisztelegve.
Ezután az MDF elnökségi tagja, Csoóri Sándor író lépett a mikrofonhoz. Mondandóját bevezetve párhuzamot vont a tavaly megtartott első szabad március 15-i ünnepségek és a mostani megemlékezés között, hangoztatván, hogy akkor az ünneplő sokaság a szabadság reményével ugyan, de lelkében a félelem maradványaival köszöntötte a nemzeti ünnepet. Mára alaposan megváltozott a helyzet, szabadabb, ám szövevényesebb lett az élet. Az Európán átsöprő változások gyökereit kutatva Csoóri Sándor rámutatott: a második világégés óta folyó világnézeti és gazdasági háború az egyik fél anyagi erőinek kimerülése miatt kezd a vége felé közeledni. S mint minden háború után, most is új békeszerződések születnek majd térségünkben. Az 1947-es párizsi megállapodással szemben ez az új ,,békeszerződés,, visszavonhatatlan bizonyossággal kimondja: Magyarország független ország lesz újra. Megtörve, megfogyva, szétzilált idegekkel és szétzilált gazdasággal - de független ország (folyt.köv.)
1990. március 15., csütörtök 17:51
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|