|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Március 15. - 1990 - Petőfi-szobor (2. rész)
|
Annál is inkább - figyelmeztetett -, mert az elmúlt 45 év kommunista uralma kiölte a magyarságból a magyarságtudatot, a vallásos hitet, a munkakedvet. A vállalkozók pedig a rendszer megtűrtjei voltak, kulákokká, kapitalista csökevénnyé, burzsujokká, kizsákmányolókká degradálva kényszerültek átvészelni ezt az időszakot. Holott az igazi kizsákmányolók az elvtársak között voltak.
Ám a történelem viharai sem tudták kitépni az emberek szívéből a vágyat a szabadság, a függetlenség eléréséért. A parázs 142 év után ismét lángra lobbant, s a magyarok a világ előtt büszkék lehetnek arra, hogy a rendszerváltás higgadtan megy végbe. Ismét Petőfit idézte, s a Nemzeti dal refrénjét együtt zúgta a tömeg a szónokkal, aki újabb esküre hívta hallgatóit: esküdjenek arra is, hogy a jövőben se kommunista, se más párt ne valósíthasson meg diktatúrát, mert elég volt az önkényuralmakból, a fasizmusból, a diktatúrákból. Viszont az igazi szabadság kivívásához összefogásra és a márciusi ifjak lelkesedésére van szüksége ennek az elgyötört, elfárasztott nemzetnek - hangoztatta befejezésül.
A Magyarországi Szociáldemokrata Párt nevében Petrasovits Anna szólt a tömeghez. Azzal kezdte mondanivalóját: amikor a múlt század derekán egész Európa a szabadságért küzdött, egy szűk puccsista csoport megjósolta, hogy kísértet járja be Európát. Ez a kísértet, a kommunizmus kísértete valóban bejárta Közép- és Kelet-Európát, mindenütt testi-lelki nyomort hagyva maga után. Keletről jött a fény, s e barbár keleti fény elvakította a magyar nemzetet is.
E megállapításokat követően a szónok hosszasan ecsetelte - a sokaság nemtetszését is kivíva - miért lehetnek büszkék magukra a szociáldemokraták. Majd 1848 szellemi örökségéhez visszatérve felidézte: 1848. március 15-én két erő csapott össze, a diktatúra és a demokrácia. Az események vezéralakjai több irányzatot képviseltek, eltérő programokat fogalmaztak meg. Kossuth a nemzeti függetlenséget és a polgárosodást a középnemesség vezetésével és támogatásával képzelte el. Deák is a középnemesség képviseletében lépett fel következetesen a polgárosodás érdekében. Eötvös a centralisták élén a polgári demokrácia európai modelljét hirdette meg. A radikális polgári demokratikus átalakulást pedig a márciusi ifjak sürgették. Először ők fogalmazták meg Magyarországon a polgári szabadságjogokat. (folyt. köv.)
1990. március 15., csütörtök 17:40
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|