|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Március 15. - 1990 - Petőfi-szobor (1. rész)
|
1990. március 15., csütörtök - 1848, 1956 és 1990 - három
dátum, amelyet az ország függetlenségéért, a nemzetet sanyargató
diktatúrák eltörléséért, az emberi szabadságjogokért vívott küzdelem
kapcsol egybe. A márciusi és az októberi ifjak szellemiségét idézték
fel csütörtökön a Petőfi-szobornál. Az ellenzék március 15-ei
ünnepségeinek hagyományos helyszíne zsúfolásig megtelt. A szobor
talapzatát, koszorúk, virágok borították. Zászlók lobogtak a
kezekben, transzparensek emelkedtek a magasba, egyiken a szónokok
gondolatait is kifejező felirat: ,,Kísértet hagyta el Európát
,,.
A pártok közötti megállapodásnak megfelelően déli 12 órakor kezdődött a megemlékezés, amelyen a Szabad Demokraták Szövetségének, a Vállalkozók Pártjának, a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak és a Fiatal Demokraták Szövetségének. szónokai osztották meg gondolataikat a megjelentekkel. A tömeg azonban már 10 órától gyülekezett a téren. A szervezett megemlékezést közvetlenül megelőzően szólt az emberekhez a Magyar Október Párt képviseletében Krassó György. Szavait mindaddig figyelemmel kísérték, mígnem felszólította a jelen lévőket, hogy ne menjenek el szavazni, vagy szavazócéduláikat azzal a felirattal dobják az urnába: valóban szabad választást akarunk. Ettől fogva füttykoncertbe, fújolásba, az egyet nem értés tapsorkánjába fulladt mondanivalója.
Viharos taps fogadta a déli 12 órakor a szónoki emelvényre lépő Mécs Imrét, aki az SZDSZ képviseletében szólt hallgatóságához. Arról beszélt, hogy a szabadságért, a függetlenségért, a demokráciáért síkra szállókat a kommunista diktatúra és kiszolgálói sem tudták megtörni, elhallgattatni. A diktatúra egyik fegyverét, a titkosszolgálatot pedig a népakarat végül felhasználója ellen fordította.
A Vállalkozók Pártját képviselő Oláh Imre a márciusi ifjak céljaira és küzdelmeire emlékeztetve kifejtette: az 1848-as polgári forradalom óta 142 év telt el, és az ország még ma sem független. Petőfi híres sorait idézve - ,,habár fölül a gálya, alul a víznek árja, azért a víz az úr ,, - hangsúlyozta: 142 év után ismét itt a lehetőség, hogy a nép dönthessen saját jövőjéről. Élni kell a szabadság, a többpártrendszer adta lehetőségekkel - mondotta. (folyt. köv.)
1990. március 15., csütörtök 17:35
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|