|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Március 15. - 199O (1. rész) - Múzeumkert
|
1990. március 15., csütörtök - Mint sok-sok éve már március
15-én, ezúttal is benépesült a Múzeumkert: piros-fehér-zöld kokárdás
fiatalok és idősebbek, több ezren emlékeztek a Nemzeti Múzeum előtt,
Petőfi Sándor szobra alatt a magyar szabadságharcra. A Múzeumkertbe
a Magyar Szocialista Párt invitálta az ünneplőket, hogy együtt
idézhessék a 142 évvel ezelőtti események szellemét.
Pontban 11 órakor felcsendültek a Himnusz hangjai, majd a Szocialista Párt és a Magyar Néppárt képviselői megkoszorúzták Petőfi Sándor emléktábláját a múzeum falán. Elhelyezték a megemlékezés virágait az ünnepségen résztvevő budapestiek is. Nagy Attila színművész tolmácsolásában - ugyancsak hagyományosan - elhangzott a Nemzeti dal. Katona Béla, a párt országos elnökségének tagja köszöntötte a résztvevőket, utalva arra, hogy itthon , s szerte a világban 15 millió magyar ünnepel ma, bizonyítva, hogy március 15-e a legnagyobb, a nép szívéhez legközelebb álló nemzeti ünnepünk.
Ezt követően Pozsgay Imre lépett a mikrofonhoz. Ünnepi beszédében felidézte a reformmozgalom közel negyedszázados küzdelmét, amelynek eredményeként 1848-ban kirobbant a forradalom. Hangsúlyozta: a szabadságharc egyik legfőbb tanulsága, hogy idejekorán jött forradalom volt, amelyben érett gondolatok, eszmék fejezték ki a kor európai színvonalon megfogalmazott követelményeit, nemzeti, társadalmi szükségleteit: a nemzeti függetlenség követelését a társadalmi forradalommal, az átalakulással. Ekkor bizonyosodott be igazán először a magyar történelemben, hogy ez a nép képes önmagát kormányozni, hogy évszázadok hódoltságai, elnyomásai és keservei után is él e nemzetben az államalkotó képesség és erő; hogy államalkotó erejénél fogva új intézményeket tud teremteni a szabadság, a jogegyenlőség, a társadalmi átalakulás jegyében. Ezt a tanulságot a ma nemzedékei nem felejthetik el - mondotta, hozzátéve: erre kell emlékezni most, amikor intézményteremtő képességünkkel, egy új államiság megformálásával, a magyar nemzeti, közjogi hagyományokhoz kapcsolódva újra európai alkotmányos rendet teremtünk az ismét szabad Magyarországon.
A továbbiakban - napjaink történéseire utalva - arról szólt, hogy az eredményes közjogi tárgyalások után a magyar nemzet békés forradalmat él meg. S miközben valóban szükség van a pártok, társadalmi irányzatok szerinti megkülönböztetésre, a nép ma ismét történelmet ír - hivta fel a figyelmet a szónok, hangsúlyozva: vigyázni kell arra, hogy a történelmi tetteket ne a történetírók feljegyzései helyettesítsék. (folyt.köv.)
1990. március 15., csütörtök 13:27
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|