|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Kelet-európai szolidaritás - Konferencia
|
1990. március 3., szombat - Kelet-európai szolidaritás - Európai ingegráció címmel kezdődött tanácskozás szombaton délután Budapesten a Szabad Demokraták Szövetségének szervezésében bolgár, csehszlovák, keletnémet, lengyel, romány és magyar értelmiségiek-politikusok részvételével. A tanácskozáson olyan ismert személyiségek vesznek részt, mint a Zbigniew Bujak, Jan Litynski (lengyel, Szolidaritás), Dana Nemcova, Alexandr Vondra (csehszlovák, Charta 77), Ba:rbel Bohley (keletnémet, Új Fórum) és Dan Petrescu (román, kulturális miniszterhelyettes).
A vendéglátók nevében mondott köszöntőjében Kis János, az SZDSZ megbízott elnöke hangsúlyozta, hogy a jelenlévők a 70-es évek közepe óta résztvevői a térség demokratikus mozgalmainak, s másfél éve fűzi össze öket szolidaritás. A tanácskozáson a résztvevők eszmecserét folytatnak a térség jövőjével kapcsolatos elképzeléseikről. A témák között szerepel a szovjet csapatok kivonásának kérdése, a VSZ sorsa, a régió országainak integrálódása az egységes Európába. A jelenlévők kifejtik véleményüket arról, hogy miként képzelik el az egységes Németország helyét Európában az átmenet időszakában, illetőleg milyen legyen a régió két nagyhatalma - az erősödő Németország, illetve a gyengülő Szovjetunió - között elhelyezkedő államok viszonya. Szólnak az 1945-ben létrejött határokkal, illetve a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos elképzeléseikről.
A lengyel Jan Lytinsky javaslatára a tanácskozáson képviselt szervezetek igyekeznek meghatározni identitásukat, nevezetesen azt, hogy mi az, ami összeköti, illetve megkülönbözteti őket a térség más politikai erőitől, mozgalmaitól. A tanácskozás végén várhatóan közös nyilatkozatot fogadnak el, ezt a MOM Művelődési Házában vasárnap rendezendő nagygyűlés utáni sajtótájékoztatón ismertetik. (MTI)
1990. március 3., szombat 17:30
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Javítás mtib1032-re
|
A mai mtib1032 számú, Kelet-európai szolidaritás - Konferencia című gyorshírünk 3. bek. 1. sorában a név helyesen:
Jan Litynski --------
(MTI)
1990. március 3., szombat 18:20
|
Vissza »
|
|
Kelet-európai szolidaritás - konferencia (1. rész)
|
1990. március 3., szombat - Kelet-európai szolidaritás -
Európai integráció címmel rendezett nemzetközi tanácskozást
szombaton Budapesten a Szabad Demokraták Szövetsége, amelyen olyan
bolgár, csehszlovák, jugoszláv, keletnémet, lengyel, román és magyar
értelmiségiek-politikusok voltak jelen, akik az 1970-es évek közepe
óta résztvevői a térség demokratikus mozgalmainak. A disputában
kifejtette véleményét többek között Zbigniew Bujak, Jan Litynski a
lengyel Szolidaritástól, Dana Nemcova és Szasa Vondra a csehszlovák
Charta ,77-től, Ba:rbel Bohley a keletnémet Új Fórumtól, illetőleg
Dan Petrescu jelenlegi román kulturális miniszterhelyettes, aki nem
a román kormány képviselőjeként vett részt a tanácskozáson.
Kis János, az SZDSZ megbízott elnöke megnyitójában hangsúlyozta: a tanácskozáson jelenlevők a 70-es évek közepétől aktívan részt vesznek a kelet-európai demokratikus mozgalmakban, csaknem másfél éves szolidaritás fűzi össze őket. Mindannyiukat közösen jellemezte a nyílt szembenállás a poszttotalitárius rendszerekkel.
A hozzászólások többségéből kitűnt: a német egység megteremtése egyértelmű realitás. A nagy kérdés: Németország jövőbeni státusa Európában. A résztvevők döntő részének véleménye szerint Németország semlegesítése nem tűnik jó megoldásnek, mert mint többen is megfogalmazták: egy nagyhatalom nem tekinthető semlegesnek attól, hogy sehová sem tartozik. Alternatívaként kínálkozik Németország csatlakozása a NATO-hoz; ez elfogadható biztonsági keret lenne, ám további kérdéseket vet fel, főként a Szovjetunió szempontjából. A keletnémet Ba:rbel Bohley ezzel kapcsolatban kifejtette: az NDK-ban működő pártok elsősorban Európa demilitarizálásának hívei. A NATO-hoz való csatlakozást úgy tudják elképzelni - mutatott rá -, hogy ezt idővel valamennyi közép- és kelet-európai állam együttesen teszi meg.
A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy az Európában 1945-ben kialakult határokat véglegesnek kell tekinteni. Lényeges kérdésnek ítélték, hogy miként alakul a térség két nagyhatalma - az erősödő Németország, illetve a gyengülő, sőt a széteséstől is fenyegetett Szovjetunió - között elhelyezkedő államok viszonya. (folyt.köv.)
1990. március 3., szombat 21:38
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kelet-európai szolidaritás - konferencia (2. rész)
|
Többen emlékeztettek arra, hogy a közép-kelet-európai térség stabilitása a történelem folyamán alapvetően mindig három nagyhatalomtól, Németországtól, Oroszországtól és a Habsburg-monarchiától függött. Egyöntetű vélemény szerint a Monarchia nem állítható vissza, ugyanakkor néhányan azon elképzelésüket hangoztatták, hogy annak valamilyen funkcionális helyettesítésére szükség lenne. Ennek jegyében fogalmazódott meg egy esetleges észak-déli (Lengyelországtól Bulgáriáig terjedő) tengely kialakításának gondolata. Egyes felszólalások szerint az ebben a körben elhelyezkedő államok laza szövetsége, külpolitikailag összehangolt fellépése megkönnyíthetné a térség országainak integrálódását az egységes Európába. Konrád György a közös fellépés szükségességét azzal támasztotta alá, hogy ily módon nagyobb az esély az európai integráció vérkeringésébe való bejutásra. Rámutatott arra is, hogy az európai egyesült államok elsőként a kultúrában teremthető meg. A nukleáris hatalmak jelenlegi fejlettsége kapcsán leszögezte: a NATO gyors felszámolásának esetleges követelése illuzórikus.
A tanácskozáson megkülönböztetett figyelmet kapott a kisebbségek kérdése. Többen is megfogalmazták: a térség országai nagyobb ,,ellenséggel,, mint a nacionalizmus, nemigen állhatnak szemben. Dan Petrescu a nemzetiségi kérdés megoldása egyik kulcsaként említette, a térség országait elválasztó határok formálissá válását, mert mint mondotta: ,,az elzártság megakadályozza a népek egymásra találását,,. Kis János azt hangsúlyozta: a határok csak akkor lesznek változtathatatlanok, ha elvesztik jelentőségüket. Ehhez pedig nemcsak az szükséges, hogy ,,átjárhatók,, legyenek, hanem az is, hogy a térség országaiban élő nemzetiségiek számára mindegy legyen, hol élnek. Vagyis a nemzetiségiek mindenütt rendelkezzenek olyan jogokkal, amelyek lehetővé teszik, hogy államuk lojális polgáraként méltósággal éljenek. Zbigniew Bujak - aki egyébként a lengyel Báthory Alapítvány elnöke - elmondta: ősszel Bécsben konferenciát rendeznek, s ezen elsősorban arra keresnek választ, hogy milyen jogokat szükséges adni a kisebbségeknek. Ennek megszervezéséhez kérte a résztvevők segítségét. (folyt. köv.)
1990. március 3., szombat 21:45
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kelet-európai szolidaritás - konferencia (3. rész)
|
A szovjet csapatok kivonásával, illetőleg a Varsói Szerződés további sorsával kapcsolatban elhangzott, hogy a csapatkivonás Csehszlovákiában, Lengyelországban, Magyarországon és az NDK-ban is lényeges követelés. Ugyanígy egyöntetű a vélemény, hogy a paternalisztikus VSZ nem tartható fenn. A Varsói Szerződésből való kilépés azonban - miként azt Kis János, illetve Szasa Vondra is kifejtette - nem történhet meg egyik tagország részéről sem egyoldalúan. Ugyanakkor fontos törekvésként fogalmazódott meg egy olyan folyamat elindítása, amelynek eredménye az együttes kilépés, végsősoron pedig a VSZ felszámolása lesz.
A tanácskozás résztvevői véleményt cseréltek együttműködésükről, s a konferencia eredményeit várhatóan közös nyilatkozatban rögzítik, s azt a MOM Művelődési Házban vasárnap rendezendő nagygyűlésük után sajtóértekezleten ismertetik. (MTI)
1990. március 3., szombat 21:47
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|