|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Az MSZP kecskeméti dolgozói-önkormányzati tagozatának
közleménye (1. rész)
(OS)
|
1990. február 22., csütörtök - A Szocialista Párt kecskeméti dolgozói-önkormányzati tagozata néhány, a városban működő cég vezetőjének és más szakértők véleménye alapján megállapítja, hogy a kormány rubel-export korlátozó intézkedése megnöveli a magyar gazdaság súlyos szerkezeti és működési válságát és a társadalmi feszültséget.
A határozott gazdaságpolitikai irányváltást, a gazdálkodási rendszer átfogó modernizálását hírdető kormány, a kereskedelmi minisztérium döntően felelős azért, hogy a tervezett szovjet rubelaktívum 4,5-szerese halmozódott fel 1989-ben. A cégek érdekeltségét nem teremtette meg az új piacok felkutatására, pénzszűkítő politikájával lehetetlenné tette a műszaki-technikai átállásukat, elmulasztotta az évközi ellenőrzését, közgazdasági háttértisztázás nélkül tette szabaddá a magyar-szovjet kishatárforgalmat. A folyamatos, átgondolt piacszabályozás helyett a kormány - önmaga teremtette kényszerhelyzetben - ismét adminisztratív, kézi beavatkozással élt. A gazdaságban, de főként a gépiparban, az élelmiszeriparban ezért jelentős nyereségkiesés várható. Ugrásszerűen nőni fog az utcára kerülő munkavállalók száma. A cégek gazdálkodása tervezhetetlenné válik, csőd elé kerül. Elmarasztalhatóak a cégek vezetői közül azok is, akik nem ismerik fel ma sem, hogy a rubelexport súlyának csökkennie kell a jövőben, akik áthágták a szabályok kereteit. A felelősség azonban nem terhelheti a kormányintézkedésekben bízó, új fejlődési pályát kereső cégek vezetőit.
A következmények egyáltalán nem háríthatóak át a munkavállalókra. A kormány mindmáig nem teremtette meg az átfogó munkaerőgazdálkodás állami háttérintézményeit. Nem hozott intézkedéseket a munkanélkülivé válók sorsának rendezésére sem. Nincs megelőző elvű átképzési hálózat, nincs érdemleges munkahelyteremtés, nincs elfogadható vállalkozásélénkítés. Névleges az újrakezdési hiteltámogatás.
Ezek a tények azt mutatják, hogy a kormány a piacgazdaságba való átmenet szerves, szakértő támogatása helyett kapkodó, szabálytalan lépéseket tesz.
A tagozat felhívja a figyelmet arra is, hogy a kormány nem mérlegeli intézkedéseinek térségi következményeit. Az alapvetően gépipari, élelmiszeripari összetételű kecskeméti kistérségi gazdaságban halmozottan jelennek meg a hátrányok. A térség így veszélyzónába került. Fokozott ütemű gazdasági ellehetetlenülést él meg. Hirtelen sok dolgozó veszti el munkáját. Kistermelők tömegei hagyhatnak fel az állattartással. (folyt. köv.)
1990. február 22., csütörtök 18:34
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|