|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Az MSZMP XIV. kongresszus II. fórdulója után
|
-------------------------------------------- München, 1990. január 29. (SZER, Magyar híradó) - Amikor mi voltunk uralmon, legalább disznó-pörköltre jutott - mondta az egyik küldött szombaton, az MSZMP XIV. kongresszusának II. fordulóján. Elfelejtette hozzátenni, hogy hála azoknak a nyugati kölcsönöknek, amelyeket most kell visszaadni.
Persze nem ez a hiányérzés volt az egyetlen, amely felülkerekedik azokban, akik figyelemmel kísérik a rossz emlékű eseményekhez szokott Építők Rózsa Ferenc Székháza szombati felszólalásait.
Sokan szégyellik, szomorúnak tartják, hogy 30 éven át olyan emberek lehetettek élet-halál urai hazájukban, akik ma ilyen kijelentéseket tesznek - idézem -:
"A szocializmus kényszerítette a tőkéseket rá, hogy profitjuk egy részét a munkások javára fordítsák. A nyugati dolgozók magas életszínvonalukat nekünk köszönhetik".
Ugyanez az ember másutt: "A mi válságunk oka a kapitalizmus. A fejlett tőkés országok ránk zúdították saját nehézségeiket".
Aki ezeket mondta - Thürmer Gyula, az MSZMP elnöke - Grósz Károly egykori tanácsadója. Hadd ne minősítsük ezeket a kijelentéseket, valamint azt a nem egészen önzetlen ígéretét sem, hogy pártja nem követeli a számonkérést a múlt hibáinak elkövetőitől.
A szomorúságot derű válthatja fel, amikor arról értesülünk, hogy Marosán György - akin egykor "Buci Gyuri" néven nevetett az egész ország - következetesen Duna-gátat emlegett Duna-gate helyett. Így hallgatói azt hihették, hogy a bős-nagymarosi vízlépcsőről beszél, és nem a lehallgatási botrányról. Vagy talán ők sem vették észre? (folyt.)
1990. január 29., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|