|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Bemutatkozott a magyar Watergate-ügy kulcsfigurája (2. rész)
|
Végvári József azért fordult Roszik Gáborhoz, mert őróla biztosan tudta, hogy semmilyen szálon nem kapcsolható a belügyhöz. A megfigyeltek névsora viszont bizonyára több dossziét is kitenne, legalábbis erre lehet következtetni a sajtótájékoztatón elhangzott, csupán hevenyészett névsorból. Ismert ellenzéki vezetők (például Csoóri Sándor, Demszky Gábor, Kőszeg Ferenc, Lezsák Sándor, Németh Zsolt, Pető Iván, Solt Ottilia, Szekfű András), művészek (többek között Háy Ágnes, Kerényi Imre, Nagy Gáspár, Szervátiusz Tibor, Vallai Péter), országgyűlési képviselők (Czoma László nevét említették) szerepeltek a listán.
A megfigyelők oldalán pedig szép számmal szerepelnek a politikai nómenklatúra tagjainak hozzátartozói is. Végvári József megemlítette, hogy a szolgálatnál van állományban például Péter Gábor unokája, Benkei András volt belügyminiszter két veje és lánya, vagy Lakatos Ernő jelenlegi berlini nagykövet veje, aki osztályvezető.
Az információkkal kapcsolatban a belbiztonsági szolgálat tisztje közölte: a nem érdemlegesek a BM illetékes csoportfőnökségén maradtak, ám tudomása szeirnt a fontosak eljutottak Horváth Józsefhez, a Belső Biztonsági Szolgálat vezetőjéhez, aki rendszeres kapcsolatban állt Pallagi Ferenc miniszterhelyettessel, az Állambiztonsági Szolgálat vezetőjével, illetve Horváth István belügyminiszterrel. Végvári József szerint azokról az információkról, amelyekben fantáziát láttak, a belügyminiszter feltételezhetően beszámolt kormányülésen, de nem zárta ki, hogy az MSZ(M)P egyes vezetői is tájékoztatást kaptak.
A belbiztonsági szolgálat őrnagya megerősítette, hogy az ellenzéki személyek megfigyelésénél az információszerzés különböző eszközeit alkalmazták: a levélellenőrzéstől kezdve a telefon- és szobalehallgatásokon keresztül belső informátorok beépítéséig. Egy kérdésre válaszolva kijelentette: a botrány kirobbanása óta is folytak az iratmegsemmisítések. Hozzáfűzte: a Belügyminisztérium más területein is ,,tüntettek el iratokat,,. Egy barátjától tudja - mondta Végvári József -, hogy karácsony táján megsemmisítették a Nagy Imre-per anyagának titkos részét. Így nem zárható ki, hogy számos fontos dossziét már sohasem találnak meg. (folyt. köv.)
1990. január 19., péntek 18:30
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|