|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Vallásszabadság 40 évig?
|
München, 1989. december 25. (SZER) - Hajnal László Gábor dokumentum-összeállítását és kritikai észrevételeit közvetítjük.
- Most elérkezett ismét a számvetés pillanata. A magyar egyházak négyévtizedes múltjára visszatekintve, választ keresünk arra, hogy kik, miért osztogattak mély sebeket, romboltak kíméletlenül ezeréves hagyományokat, és a nyáj őrzése helyett a hatalmat szolgálták.
Amikor a kommunisták 1945-ben meghirdették az "újtipusú demokráciát akarunk" - hangzatos propagandát, még kínosan ügyeltek a jogi formulákra, és kezet nyújtottak az ismertebb egyházi személyiségeknek: Balogh páternek, Vargha Bélának, Mindszenty Józsefnek.
A református lelkész Tildy Zoltánt a szövetséges partner szerepében tetszelegtették - de amint érdekeik úgy kívánták, kíméletlen hadjáratot indítottak a klérus ellen. Különösen 1959-től erősödött a katolikus, református és evangélikus lelkipásztorokra - azaz: püspökeikre - nehezedő nyomás, zsarolás, megfélemlítés.
A Debrecenben megjelenő Alföld októberi számában azt elemzi Székelyhidy Ágoston - idézünk: "A magyarországi egyházak megtöretését és behódolását sokáig a békepapok testesítették meg, a mindenkori politikai - főleg külpolitikai - akarat valláserkölcsi magyarázatával, népszerűsítésével. A sor élén Péter János református püspök, majd külügyminiszter - az MSZMP Központi Bizottságának tagja állt.
Velük ellentétben a rejtett egyház kisközösségeiben viszont lassan, szívosan meggyökeresedtek a lelkiismereti mozgalmak: az erőszakmentesség, a kisebbségi jogvédelem az életvédelem jegyében.
Bulányi György katolikus bokor-közösségei 1979-től megtagadták a fegyveres katonai szolgálat - mára aztán bebizonyosodott, hogy az egyetemes emberi értéket a tiszta valláserkölcsiséget és az egyházi függetlenség elvét legkövetkezetesebben épp ezek a katolikus és protestáns mozgalmak képviselik - noha világias szinezettel". (folyt.)
1989. december 25., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|