|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
A Czinege-ügy
|
------------
München, 1990. január 16. (SZER, Magyar híradó) - Mindaz, kedves hallgatóink, amiről eddig beszéltünk: a hiányos sajtóetika, a lehallgatási botrány egy korszak hagyatéka nálunk, amelynek egyik jeles képviselője volt az a Czinege Lajos, akinek ügyét a honvédelmi tanács tárgyalta. Ennek eseményeit elemzi Hamburger Mihály:
- Feltehetően sok-sok ágazati és területi Bokor-féle könyre lenne szükség, hogy világosan láthassuk azokat az anyagi és erkölcsi károkat, melyeket a liberális pártállam Magyarországon okozott. Maróthy lemondása után most a Németh-kormány újabb két minisztériuma került a sajtótámadások pergőtűzébe: a Horváth István vezette belügyi és a Kárpáti Ferenc-féle honvédelmi tárca.
Az egyik esetben a jelenlegi miniszter, a másikban az elmúlt korszak egyik reprezentatív figurája, Czinege Lajos a támadások alanya. Egy közös vonása azonban mindkét ügynek van: a tárcák hivatalos képviselői szemében az igazi bűnös a leleplező, és nem a leleplezett. A közös talán még annyi, hogy mindkét jelenlegi miniszter az újsüttetű reformerek közül került ki.
Maradjunk azonban a Honvédelmi Minisztérium háza táján. A parlamenti vizsgálóbizottság már számos embert hallgatott meg: a könyvet író Bokor Imrét, Biszku Bélát és Korom Mihályt, Lázár Györgyöt és Borbándi Jánost.
Már eddig is sok mindenre derült fény, és mégis az, amit sokan a jéghegy csúcsának neveznek, egyre elképesztőbb. Kiderült: a felelős magyar miniszterelnök folyosói pletykákból értesült miniszterei viselt dolgairól, fogalma sem volt a honvédelem állásáról, de majdnem ugyanez mondható el a pártfelügyeletet ellátókról. Általános tehát a felelőtlenség felelőssége. (folyt.)
1990. január 16., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|