|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Ülést tartott a honvédelmi vizsgálóbizottság (5. rész)
|
Kárpáti Ferenc elmondta, hogy Szombathelyi Ferenc művelt, felkészült ember és kitűnően ért miniszterhelyettesi feladatához. Krasznai Lajos valóban külső döntés alapján került a minisztériumhoz, valóban nincs meg a katonai felkészültsége a tábornoki ranghoz, de tisztességes ember és minden bizonnyal el tudja látni a katonai attaséi feladatokat. A választ a képviselők túl általánosnak tartották, s a döntéshozó nevét kérték. Kárpáti Ferenc végül megmondta, hogy a politikai döntés a Központi Bizottságban született, s akkoriban a felügyelő titkár Fejti György volt.
Szóba került az is, hogy valóban retorzió volt-e Bokor Imre tavaly októberi nyugdíjazása. A miniszter szerint a könyv némely kitétele sérti a katonai szabályokat, sőt még a Büntető Törvénykönyvbe is ütközik, így akár a katonai ügyészséghez is kerülhetett volna az ügy. Az ő (mármint Kárpáti Ferenc) döntésén múlott, hogy ez nem történt meg. A katonai akadémia parancsnoka vetette fel Bokor Imrének, hogy menjen nyugdíjba, s ezzel a szerző is egyetértett.
Utolsóként Mórocz Lajos vezérezredest, a Honvédelmi Minisztérium államtitkárát hallgatta meg a bizottság. Raffay Ernő, a bizottság elnöke elöljáróban bejelentette, hogy az államtitkár a könyv elolvasását követően hosszú feljegyzést készített, amelyet a bizottság tagjai is megkaptak. Mórocz Lajos a bizottság előtt károsnak tartotta a könyvet, mondván, hogy az összemos időt, teret, személyeket, eleveneket és holtakat, valóságot és adomát, s ez árt a hadsereg tekintélyének. Mint mondotta, megbántva érzi magát amiatt, hogy a könyv leszólja tudományos munkásságát. Saját értékelése szerint hosszú katonai pályafutása egyik legnagyobb erénye éppen az, hogy mindig össze tudta kapcsolni a gyakorlati munkát a tudománnyal, és képes volt a hadtudomány legújabb tételeit a gyakorlatban érvényesíteni. Különönösen bántónak vélte, hogy Váradi alezredes öngyilkosságának okozójaként tünteti őt fel a könyv, bár tudnivaló, hogy a szerencsétlen ember idegbeteg volt és családi háttere sem volt rendezett.
A Czinege-jelenséggel kapcsolatban az államtitkár kifejtette, hogy a hadseregben uralkodó fegyelem okán elviselte, bár elítélte Czinege tevékenységét, s nem foglalkozott a jelenség hátterével. Különben sem volt szoros kapcsolata a miniszterrel, az alatt a 12 év alatt, amíg seregtest-parancsnok volt, mindössze hat alkalommal találkozott személyesen Czinege Lajossal. (folyt.köv.)
1990. január 3., szerda 19:14
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|