|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- Petrasovits Anna genfi beszéde - 1. folyt.
|
Tagjaink megalkották pártjukat, megszervezték kongresszusukat. Tudták ugyanis, mi forog kockán: pártunk léte, vagy pusztulása. Vagy mondhatnám azt is, a valódi hiteles baloldal sorsa Magyarországon. A következő hónapokban vagy években mozgásba lendülhet a kalapács, de éppígy győzedelmeskedhet a rózsa is a kalapács felett. Abban a gazdasági romlásban, amelyet a kommunista párt okozott és folyamatosan most is elősegít, ez alkalommal a furcsa és kétséges szociáldemokrácia álarcában a kétségbeesett munkások, sztrájkokkal rázhatják meg ezt az országot. A szakszervezetek esetleg mozgósíthatják majd a kétségbeesett munkástízezreket. A Szociáldemokrata Párt pedig politikai támogatást adhat majd az alkalmazás nélküli és alulfizetett tömegeknek. Mert, ha ideérkezünk, így kell tennünk. Nekünk, a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak vezetnünk kell. Mi pártként ugyanazt a választ kaptuk, mint maguk a munkások: nincs rátok szükség. Éreztük is. Az első perctől éreztük, hogy nem kívánt gyermekek vagyunk a hatalom számára. S tényleg, a hatalom átmentéshez nincs is ránk szükség. Mert ez az, amit a kommunisták a békés átmenet alatt értenek. Mi ezzel szemben valami teljesen mást. Ezért vagyunk mi ebben a kaméleon-showműsorban a zavartkeltők. De azok a kiábrándult munkások, a semmilyen kiváltsággal nem rendelkező alkalmazottak is, akik egyébként majdnem az egész Magyarországot jelentik. Az embereknek még vannak reményeik és álmaik. Látták a tv-ben a műsorokat a kongresszusunkról, látták, a több mint 600 küldöttünket, akik mintegy 10 ezer tagot képviseltek az egész Magyarországról. Hallották programjainkat, ajánlásainkat, politikai nézeteinket. S ugyanazokat az arcokat láthatták, mint amelyek saját munkahelyeiken veszik körül őket: önmagukat láthatták a mi kongresszusunkon. (folyt.)
1989. november 29., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|