|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Távlati tervezés - közeli távozás
|
--------------------------------- München, 1989. november 29. (SZER, Mérlegen) - Mérlegen. Távlati tervezés, vagy közeli távozás? Balajti Annát hallják. - Ahogy várható volt, a kormány hároméves gazdaságpolitikai tervezete nem aratott osztatlan elismerést a novemberi országgyűlésben. A közhangulat inkább jellemezhető Vona Ferenc Pest megyei képviselő szavaival: Nem hároméves mesére, hanem három hónapos, vagy fél éves válságtervre lenne szükségünk. Ennek a kormánynak, ennek a parlamentnek nagyjából ennyi ideje van hátra. Kerekasztaloknál alkudozunk, pártházakon, üdülőkön vitatkozunk, köztársasági elnök gyors megválasztásával akarjuk kitölteni a hatalmi vákumot, ennek módján és időpontján huzakodunk ahelyett, hogy új, legitim országgyűlést választanánk. A mi dolgunk már nem a távlati tervezgetés, hanem a közeli távozás. Hasonló óhajt fejezett ki a Bánffy György képviselő által beterjesztett MDF-indítvány, hogy az országgyűlés december közepén oszlassa fel önmagát, és március közepére írják ki a parlamenti választásokat. Javaslatának második része, mely szerint a parlamenti választással egyidejűleg válasszák meg a köztársasági elnököt is, jogilag átgondolatlan felvetés. Még sürgősebb az SZDSZ-nek. Kiss János ügyvivő kijelentette, hogy már a választások előtt körül kell határolni a parlamenti erőviszonyok szerinti elosztandó közszolgálati tisztségek körét, nehogy a kormányváltozás után mind erkölcsileg, mind politikailag veszélyes tisztogatási kampány rázza meg az államigazgatást. Éppen a valódi demokratikus átalakulás kiindulópontja, hogy fogják végre fogyókúrára a mesterségesen felduzzasztott államapparátust, az igazgatási és közszolgálati posztot betöltőket, vessék szigorú, szakmai rátermettség szerinti vizsgálat alá. Nem véletlen, hogy amíg ez meg nem történik, továbbra sem hisz megfordíthatatlan változásokban a lakosság többsége. (folyt.)
1989. november 29., szerda
|
Vissza »
|
|
- Távlati tervezés - közeli távozás - 1. folyt.
|
Az MDF-fel és az SZDSZ-szel szemben az úgynevezett történelmi pártok nem sietnek annyira. Bár mint szóvivőjük, Eke Károly mondta, a legjobb lenne, ha már holnap sor kerülne a választásokra. Mégis azt javasolja, maradjon hivatalban az országgyűlés júniusig. A történelmi pártoknak még időre van szükségük, hogy felkészüljenek és eséllyel induljanak a választásokon. Amíg az elnök- és parlamenti választással kapcsolatos politikai kötélhúzás tart, radikális forulatra természetesen a gazdaságban sem számíthatunk. Milyen tényezők hatnak hát a magát függetlennek nyilvánító, de többségében MSZP érdekeket képviselő kormányra, a gazdasági döntések meghozatalában vagy elodázásában? A lakosság széles rétegeinek, a fiataloknak, nyugdíjasoknak, családosoknak, a bérből és fizetésből élők nagy részének érdekes sorsa nem hat eléggé és nem is hatja meg a kormány tagjait. Legfeljebb annyira, hogy elodázzák a szovjet piacra ez évben már csaknem ingyen termelő gazdaságtalan nagyvállalatok felszámolását, ezzel igyekeznek kibújni a várható tömeges munkanélküliség kezelésének felelőssége alól, ami természetesen az MSZP választási esélyeit is nagymértékben rontaná. Azt a réteget, melynek nyomása alól a kormány legkevésbé vonja ki magát, az ipari, mezőgazdasági nagyüzemek vezetői, az állami vagyon legfőbb kezelői testesítik meg, nekik létérdekük, hogy szabotálják a gazdaság radikális átalakítását. A fent említett kompromisszumok eredményeként született a parlament elé tárt kormányprogram. Szerdahelyi Péter, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese utal is rá. Ez egy úgynevezett közepes változat, van radikálisabb is, amely az import azonnali és teljes liberalizálására, a forint szabad árfolyamára és arra épül, hogy az állam teljes mértékben kivonul az újratermelésből és az újraelosztásból. Ez azonban jelentős mértékű társadalmi feszültségekhez is vezetne. (folyt.)
1989. november 29., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Távlati tervezés - közeli távozás - 2. folyt.
|
Békesi pénzügyminiszter kijelentette: ő ilyen kalandorpolitikába nem hajlandó belemenni. Elsősorban persze a számításai szerinti 50 milliárd forintos adóbevétel-kiesés miatt aggódik. Csak a folyó évi fizetési mérleghiány ennek több mint kétszerese, de az államháztartás évek alatt felhalmozott összes adóssága 1100 milliárd forint. Ez azt jelenti, hogy a költségvetés kalandorpolitikája következtében körülbelül annyival tartozik a Magyar Nemzeti Banknak, mint az ország összes külföldi adóssága. Az állam vezetőinek költekezését valóban csak az állítaná meg, amit Kornai János közgazdász javasol: ha a hitelfelvételt támogató kormánytagok garanciaként magánvagyonukat helyeznék jelzálogba. Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke elmondta tavaly ugyanilyenkor, ugyanitt, hogy egy bank, nem független, tehetetlen a kormány követelőzéseivel szemben. Megoldást csak attól remél, ha a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő jegybank-törvénnyel lehetőség szerint még a jövő év elején a Magyar Nemzeti Bankot közvetlenül az országgyűlés felügyelete alá helyeznék. Közben folynak a tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal, de a lakosság és a tárgyalópartnerek előtt eddig titkolt, s csak most bevallott 3 milliárd dolláros adósságtöbblet rontja az ország hitelképességének megítélését. A nemzetközi pénzügyi szervek középtávú megállapodást ezzel a kormánnyal már várhatóan nem írnak alá. Ha a lakossági elégedetlenség csak fenyegette, de el nem mozdította a kormányt, most úgy tűnik, agyonnyomja az általa felvett adósságtömeg. Szorítja a tél is, a szovjet piac összeomlása, s ennek következtében az energiaszállítások bizonytalansága. (folyt.)
1989. november 29., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Távlati tervezés - közeli távozás - 3. folyt.
|
A Közös Piac - jogosan - vár a segítséggel, támogatni az új, koalíciós kormány programját kívánja. Németh Miklós kormányfő ezért Kohl kancellártól kért gyors segítséget. Az NSZK eddig sem volt szűkmarkú. 1987 ősze óta 2 milliárd márkát bocsátott Magyarország rendelkezésére, az összeget a költségvetés feneketlen gyomra nyomtalanul felemésztette. Az NSZK most nem feledkezve el az NDK állampolgárok előtt megnyitott határról, közvetlenül 500 millió márkás mentőövet dobott a választásokra készülő kormánynak, mely mögött nem titok melyik párt áll. Hogy egy-két hónapig még elkerülje a fizetésképtelenség kimondását, s az energiaellátás összeomlását. E célból a közös piaci országok is ígértek Kohl közbenjárására 1 milliárd dollárt. Nem kell Serlock Holmesnak lenni, hogy lássuk az összefüggéseket. Németh Miklós november 19-ikén vasárnap, saját kérésére találkozik Kohl kancellárral. Hogy a kedden, 21-ikén összeülő országgyűlés előtt tisztában legyen vele: kihúzza-e valaki a jelenlegi magyar kormányt a már fejtetőig érő vízből, vagy pedig be kell dobni a törülközőt. Figyeljük meg Beck Tamás kereskedelmi miniszter nyílt levelét: november 21-ikén válaszol az élelmiszerkereskedelmi dolgozók szakszervezetének hozzá intézett állásfoglalására. A levelet az ügyvezető titkárnak címzi, s megállapítja benne, hogy november 15-ikén a privatizációs törvénytervezetről folytatott konzultáción a szakszervezet és a minisztérium képviselői a főbb észrevételekben megegyeztek. Majd így folytatja: idő közben az illetékes kormánybiztostól úgy értesültem, miszerint a privatizálási törvényből az ipart és a közlekedést kihagyják és kizárólag a kereskedelemre akarják vonatkoztatni. (folyt.)
1989. november 29., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Távlati tervezés - közeli távozás - 4. folyt.
|
A módosítás a Kereskedelmi Minisztérium számára teljességgel elfogadhatatlan. Fenti véleményemet a kormánybiztossal közöltem, s azt kormányülésen képviselni fogom. Az egész olyan, mint egy detektívregény. A kereskedelmi miniszter november 15-ike és 21-ike, levele nyilvánosságra hozatalának napja között, feltehetőleg 20-ikán hétfőn Németh Miklós ludwigshafeni látogatása után, a keddi parlamenti ülés előtt értesül arról, hogy a privatizálási törvénytervezetet gyakorlatilag visszavonták. Távollétében, neki, mint kormánytagnak a megkérdezése nélkül, s ő maga is csak a Népszava hasábjain tud tiltakozni ellene. S ezért, az amatőrök által játszott krimiért fizessen az ország újabb milliárdokat +++
1989. november 29., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|