|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Magyar-svájci tulajdonba került a Péti Nitrogénművek (1.rész)
|
1989. november 27. hétfő - Második nekifutásra - a hétfőn Budapesten megismételt árverésen - elkelt az ország egyik legnagyob vegyipari üzeme, a Péti Nitrogénművek. Új tulajdonosai - a Borsodi Vegyi Kombinát és partnere, a svájci Sauer cég - az 500 millió forintos első ajánlat után a licit végén 1 milliárd 750 millió forintért lettek tulajdonosok. Mindvégig szoros versenyben voltak egy másik vevőcsoporttal, amely azonban 1,7 milliárd forintnál elállt vételi szándékától.
A több órás árverés, amelyet rövidebb-hosszabb tárgyalási szünetek szakítottak meg, az első percekben óriási meglepetéseket igért. Rédei László, a szanáló szervezet igazgatója ugyanis bejelentette, hogy négy pályázat érkezett az egész gyár megvásárlására, az első 4,5 milliárd, a második 15,1 milliárd a harmadik 500 millió, a negyedik vevő pedig 1,6 milliárd forintot ajánlott. Rövidesen kiderült azonban, hogy az első pályázó visszalépett, a második pedig nem rendelkezik kielégítő banki biztosítékkal. Ennek tisztázódása után reális esélye már csak a harmadik és negyedik vevőcsoportnak volt. A Borsodi Vegyi Kombinát vezetői és svájci partnerei, valamint annak bankjai közvetlenül, illetve "forró dróton", folyamatosan egyeztették lépéseiket. Végül a tulajdonukba került a háromezer ember foglalkoztató, s évente több mint 1 millió tonna műtrágyát készítő gyáróriás. Az üzemeltetésre, mint bejelentetteék, svájci-magyar vegyesvállalatot létesítenek. Ennek szervezése már korábban megkezdődött. Tolnai Lajos, a Borsodi Vegyi Kombinát elnök-vezérigazgatója az árverés után elmondta az MTI munkatársának, hogy már csaknem két éve foglalkoznak a vásárlás gondolatával. Amikor a gyár csődbe jutott, azonnal szerveztek egy konzorciumot a TOT és több mezőgazdasági termelési rendszer részvételével. A vásárlás azonban nem jöhetett létre az államigazgatás bizonytalankodásai miatt. Az elvesztegetett idő pedig - sajnos - sokat ártott Pétnek, romlott a gyár állaga, s több jól képzett szakember elhagyta bizonytalan munkahelyét. Az utóbbi hónapokban már teljesen eluralkodott a kilátástalanság. Az elnök-vezérigazgató kifejtette azt is: nem olcsón vették a gyárat. Ahhoz, hogy ez a vállalkozásuk null-szaldós legyen, annyi nyereséget kell produkálniuk, mint amennyi a vásárlási összeg éves kamata lenne, ez pedig nagy feladat, különösen azért, mert a Péti Nitrogénművek műtrágyagyártása veszteséges. (folyt.köv.)
1989. november 27., hétfő 17:30
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|