|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
A tömegtájékoztatás nagy hiányoságai
|
------------------------------------ München, 1989. november 11. (SZER, Magyar híradó) - Bármilyen örvendetesen kibővült a tájékoztatás tömege Magyarországon, van néhány kérdés, amely körül meglepő, vagy talán nem is meglepő hiányok mutatkoznak - erre mutat rá Tamás Gáspár Miklós, a Szabad Demokraták Szövetségének ismert vezető személyisége: - Az elmúlt korszak terhes örökségéről sokat beszélünk, de van egy-két olyan szempont, amiről az ember hajlamos is megfeledkezni. Például az, hogy a cenzúra nem pusztán a magyar sajtó és a magyar tömegkommunikáció erkölcsi nívóját tette tönkre, hanem tapasztalhatjuk minden nap, hogy a magyar sajtónak és tömegkommunikációnak hiányzik a kellő szakmai, professzionális színvonala is, amiben - azt gondolom - nem az újságírók a ludasok, hanem azok a körülmények, amelyek a demokratikus, vagy nyugati értelemben vett modern újságíró tipusát Magyarországon nem alakították ki. Ebben az egyik legfontosabb példának azt tartom, hogy miként kezelik a magyar médiák és a magyar újságok a mai magyar belpolitika két döntő fontosságú fejleményét. Az egyik ilyen fejlemény a Magyar Szocialista Párt kudarca, a másik ilyen fejlemény pedig a négy emlékezetes kérdésben kiírt népszavazás. Mind a két dologról megjelentek interjúk érdekeltekkel, a dologban elfogult, elkötelezett emberekkel, de nem akadt olyan magyar újságíró, aki egy komoly elemzésre vállalkozott volna, aki megpróbálta volna pártatlanul tájékoztatni az olvasókat arról, hogy két dolog van, mi minden forog kockán. A Magyar Szocialista Párt kudarca, hogy egy tömegpártként újjá szervezi önmagát, egy olyan döntő jelentőségű esemény a jelenkori magyar történelemben, ami talán csak 1956-hoz hasonlítható. Akkor is forradalomban omlott össze a kommunista párt percek alatt, most pedig békés körülmények között derül ki, hogy annak a mérsékelt reformerségnek, amelyet Nyers Rezső és Pozsgay Imre pártja képvisel, nincsenek igazán hívei az országban. (folyt.)
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|