|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Berlini tömeges átkelés
|
Berlin, 1989. november 10. péntek (ADN/DPA) - A berlini fal évtizedek óta remélt találkozások színhelyévé vált, miután az NDK kormánya csütörtökön este bejelentette, hogy megnyitják az ország nyugati határait, beleértve a Nyugat-Berlinbe vezető átkelőket is.
Nem sokkal azután, hogy Günter Schabowski, az NSZEP KB titkára a berlini televízióban közvetített sajtóértekezletén közölte az első hallásra hihetetlennek tűnő hírt, berliniek tízezrei indultak azonnal az átkelőhelyekhez. Bár a kormány döntése értelmében csak előzetesen beszerzett rendőrségi engedéllyel, péntektől lehetett volna átkelni, a hatalmas tömeg láttán a határőrök megnyitották a határt,,és csupán a személyi igazolványt kérték a Nyugat-Berlinbe átmenőktől. Később már azt sem. Gyalogosan ás autókban özönlöttek át az emberek a város nyugati részébe. Az ünneplés érzelmes jelenetei játszódtak le. A huszonnyolc éve álló fal miatt egymástól elszakított testvérek, rokonok és ismerősök ölelkezhettek össze. Örömükben sokan könnyeztek, mások pezsgőt bontottak, petárdát robbantottak. Többen kalapácsot vittek magukkal, hogy ,,emlékdarabokat,, törjenek le a falból, a hidegháború talán legismertebb jelképéből. Eltűnt a fal, eltűnt a fal - kiáltozták városszerte a szavalókórusok. Az eseményeket szelíden figyelő határőrök szeme láttára sokan fölmásztak, ráültek a falra, amelynél szökés közben minden évben több embert lőttek le. Szabaddá vált az út a város egyik legismertebb nevezetességénél, a Brandenburgi kapunál is, ahol egyébként nincs is átkelőhely. A kelet-berliniek ezrei szinte elfoglalták Nyugat-Berlin híres, eddig leginkább csak a nyugati televízióból ismert sugárútját, a Kurfürstendammot, ahol teljesen megbénult a forgalom. Az átkelőknél mindenhol nyugat-berliniek hatalmas tömege ünnepelte tapsolva a keleti városrészből érkezőket. Walter Momper, Nyugat-Berlin kormányzó polgármestere egy rendőrautó hangszóróján keresztül köszöntötte őket. A város megosztottságának elmúlását demonstrálandó, többszáz nyugat-berlini a város keleti felébe ment át. A helyszíni beszámolók szerint a hajnali órákban a kelet-berliniek áradata már hazafelé tartott. A berlini rádió közlése szerint nyolc órától a rendőrség megkezdi a kiutazási engedélyek gyors, bürokrácia mentes kiadását: de ettől kezdve csak az engedély birtokában szabad átkelni. +++
1989. november 10., péntek 07:20
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|