|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Bonn és Varsó - Idegesség és kételyek (1.rész)
|
Varsó, 1989. november 8. szerda (MTI-Panoráma) - Feszült, ideges légkör, nem titkolt kételyek jellemezték Varsóban a bonni kancellár lengyelországi látogatásának kezdetét megelőző órákat. Az utolsó percekig tartottak a két kormányfő megbizottai között az előkészítő megbeszélések, amelyek még a Rakowski-kormány idején kezdődtek, majd a Mazowiecki-kormány hatalomra jutása után felgyorsultak.
Nem kedvezett a légkörnek a Kohl programja körül kibontakozott huza-vona (a kancellár végül is lemondott a Szent Anna hegyi templom német nyelvű miséjén való részvételről), s az sem, hogy az NSZK varsói nagykövetét alig néhány nappal a látogatás előtt leváltották, eddig pontosan nem tisztázott okok miatt. Az új nagykövet alig két nappal a látogatás előtt adta át megbízó levelét Jaruzelski köztársasági elnöknek. Az NDK-ban kialakult helyzet Bonnt és Varsót egyaránt váratlanul érte, és bonyolultabbá tette a lengyel-német megbékélés első nagy fontosságú aktusának minősülő látogatás előkészítését. Három telefonbeszélgetés is szükségessé vált Kohl és Mazowiecki között. A varsói kételyek azonban nem a mostani látogatás várható eredményeivel kapcsolatosak, hanem a lengyel-német viszony távlataival, mindenekelőtt a német újraegyesítés szinte elemi erővel napirendre került kérdésével. Az új lengyel kormány ebben a tekintetben váratlan fordulatot hajtott végre: a német újraegyesítést a németek belső ügyének minősítve leszögezte, hogy az egyesítésnek békét és az európai határok biztonságát is jelentenie kell. Adam Michnik képviselő a Szolidaritás lapja - a Gazeta Wyborcza - hasábjain így fogalmazott: ,,A sztálinista rend maradványainak görcsös támogatása az NDK-ban - Németország megosztottsága alapjának megőrzéseként - nem szolgálja Lengyelország nemzeti érdekeit.,, Az új lengyel kormány álláspontja a német egyesülés kérdésében igen pozitív fogadtatásra talált Bonnban, s a viszonzás az NSZK részéről minden eddiginél eltökéltebb és jelentősebb gazdasági támogatásban fog valószinűleg testet ölteni. Varsó a legtöbbet immár nyilvánvalóan Bonntól várhatja, azaz Párizs, London és Washington, a régi hagyományoknak megfelelően, csak a második vagy a harmadik hegedűs szerepét vállalhatja Kelet-Európa eme neuralgikus térségében. (folyt.)
1989. november 9., csütörtök 15:14
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|