 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
 |
A demokrácia szavazólapja 2.
|
A közjogi köntösben megjelenő, de politikai jelentőségét
tekintve nagy horderejű kérdések meggyőzően bizonyították a honatyák
számára az Alkotmánybíróság felállításának szükségességét, ám ennek
hiányában a törvényalkotóknak saját jogértelmezésükre kellett
hagyatkozniuk.
Döntésük azonban jó kompromisszumnak látszik. Az Országgyűlés
nem fogalmazta át a négy kérdést, de annak ódiumát sem vállalta,
hogy az állampolgárok tájékozatlanok maradjanak, hogy ne ismerjék
meg a népszavazás eredményének lehetséges következményeit. Úgy
ítélték meg: a többség nincs tisztában azzal, hogy ha az
Országgyűlési választások után kerülne sor az elnökválasztásra,
akkor az állampolgárok közvetlenül már nem is választhatnának
elnököt. A törvény előírása szerint ugyanis erre az Országgyűlés a
jogosult. Magyarán a népszavazás sajátos csapdája az, hogy a
köztársasági elnökválasztást épp a népszavazás teszi kockára. A
kérdés alá ezért került a következő magyarázó szöveg: "Amennyiben
Ön igennel szavaz, azt támogatja, hogy a köztársaság elnökét ne a
lakosság, hanem majd az Országgyűlés válassza meg, ha nemmel szavaz,
akkor azt támogatja, hogy a Köztársaság első elnökét közvetlenül a
lakosság válassza meg"
A parlament tehát úgy döntött, november 26-ra kitűzte a
népszavazást. Ezzel a nép először jutott olyan helyzetbe, hogy
közvetlenül mondhat véleményt az őt érintő fontos politikai,
közjogi kérdésekről. A lakosság azonban akár igennel, akár nemmel
válaszol november utolsó vasárnapján a feltett négy kérdésre, úgy
gondoljuk, mindenképpen a demokratikus magyar jogállamra szavaz.
Annak új, sarkalatos törvényeinkben testet öltő játékszabályaira,
kialakulóban lévő alkotmányos garanciáira. Ennek felismerése emeli
igazából magasan a pártpolitikai megfontolások fölé a novemberi
referendumot. (MTI-Press)
kl/pé
B.L.
1989. november 1., szerda 14:47
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|