|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Parlament - esti lead
|
1989. október 31., kedd - Ma már senki sem vádolhatja azzal az Országgyűlést, hogy előre megírt forgatóköny szerint hozza meg döntéseit. Sőt: ember legyen a talpán, aki mindvégig pontosan nyomon tudja követni egy-egy ülésszak történéseit. Különösen igaz volt ez a Parlament októberi ülésszakának második munkanapján. Szertelenül váltották egymást az interpellációk és kérdések az egyes határozati javaslatok vitájával, miközben bizottságok üléseztek, a plenáriss tárgyalás idején. Néha az is kiszámíthatatlan volt, megtárgyalható-e egyáltalán egy-egy interpelláció, hiszen vagy az érintett képviselő, vagy a kormány válaszadásra illetékes képviselője volt távol, legtöbbször azért, mert éppen bizottsági ülésen vett részt.
Mindez azonban csak keretéül szolgált azoknak a döntéseknek a meghozatalához, amelyeket oly nagy várakozás előzött meg. A Bős-Nagymarosról hosszú ideje zajló vitában Németh Miklós kormányfő azzal a megtámadhatatlan érveléssel alapozta meg az Országgyűlés állásfoglalását:,,Ha egyik fél sem tudja elfogadható mértékben alátámasztani igazát, akkor az a döntéshozónak cáfolhatatlan bizonyíték arra, hogy helyesen dönt, amikor a beláthatatlan következményekkel járó bizonytalanság elhárítását szolgáló változat mellett teszi le voksát.,, Expozéjának ez a mondata már előrevetítette a képviselők döntését: nagy többséggel elfogadták a nagymarosi munkálatok felfüggesztése óta végzett hazai és nemzetközi vizsgálatokról szóló beszámolót, és felhatalmazták a Minisztertanácsot az államközi szerződés módosításának kezdeményezésére. A Parlament döntött az SZDSZ, továbbá a kormány által kezdeményezett népszavazások, valamint a köztársaságielnök-választás kiírásáról. E határozatok megvitatása és elfogadása során nem hagyta, nem hagyhatta figyelmen kívül a több mint százezer aláíró követelését, ugyanakkor saját álláspontját is érvényesíteni tudta. Sőt a politikai egyeztető tárgyalásokon született megállapodás szellemében hozta meg döntését. Az Országgyűlés határozatainak értelmében az SZDSZ által kezdeményezett népszavazást az ismert négy kérdésben november 26-án, a címer kiválasztását szolgáló népszavazást és a köztársaságielnök-választást 1990. január 7-én tartják meg. Amennyiben szükségessé válik, a köztársaságielnök-választás második fordujóját január 14-ére írta ki. (MTI)
1989. október 31., kedd 21:34
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|