|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
felcím: A T. Ház döntött II. főcím: Parlament és kormány Irta: Schmidt Péter, egyetemi tanár
|
Az országgyűlés októberi ülésszakán olyan alkotmánymódosításokat hajtott végre, amelyek politikailag átmenetet teremthetnek egy parlamentáris rendszer megteremtése és ennek megfelelő új alkotmány létrehozása felé. Ennek egyik központi kérdése a kormány jogi helyzete, a parlamenthez való viszonya. A jelenlegi vitáinkat belső ellentmondás jellemzi. Egyik oldalról a résztvevők többsége a hatalom egységének elve helyett a hatalmi ágak megosztásának feltétlen hive, a másik oldalról viszont hadakozik azért, hogy a kormány minél erőteljesebben alárendelődjön a parlamentnek. A politikai pártok, elsősorban az ellenzék úgy ítéli meg, hogy az államszervezetre gyakorolt befolyását csak erőteljes parlamenti kormányzással és felelősséggel tudja elérni. Igy azonban A MAI ALKOTMÁNYOS MEGOLDÁS BELSŐ ELLENTMONDÁSTÓL TERHES. Mert ha a kormányt teljes egészében az országgyűlésnek rendelik alá, akkor nem érvényesül a hatalmi ágak megosztása, mert a végrehajtás teljes jogi alárendeltségénél fogva megszünik önálló hatalmi tényező lenni. Ha viszont a hatalmi ágak szétválasztását meg akarjuk valósítani, akkor a kormánynak viszonylagos függetlenséggel kell rendelkeznie az országgyűléssel szemben. Erről a belső ellentmondásról szeretnék ezúttal írni. Látszólag ez csak olyan logikai ellentmondás, amely életszerűvé akkor válik, ha belehelyezzük az európai alkotmányfejlődés fő folyamataiba. alc.: Például az angol parlament A polgári átalakulás Európában általában az alkotmányos monarchia keretében indult el. Ennek lényege az államhatalmi ágak olyan elválasztása, amelyben az akaratkifejezés a törvények létrehozása útján a képviseleti szervé, a végrehajtás pedig, a tényleges közhatalom megvalósítása, a képviseletnek nem felelős királyé. Egymás mellé és nem egymás fölé vannak rendelve. Leegyszerűsítve, a király gyakran vissza kivánta állítani régi, abszolut hatalmát, melyet a képviselet nem korlátozott. Ezekkel a törekvésekkel szemben - elsősorban Angliában - a parlament olyan jogosítványokat követelt, amelyek segítségével a végrehajtás felett is ellenőrzést gyakorolhatott, befolyásolhatta azt. (folyt.)
1989. október 26., csütörtök 13:18
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|