|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
A német kérdés - angol szemmel
|
------------------------------ München, 1989. október 25. (SZER, Nemzetközi sajtószemle) - A Daily Telegraph hírmagyarázója nemrég két másik angol publicisztával Königslutternben tartott előadást európai kérdésekről abban az intézetben, melyet több évtizeddel ezelőtt a német-angol kapcsolatok ápolására alapítottak. Az egybegyűlt mintegy 300 főnyi hallgatóság egyik tagja ezt kérdezte: az Economist című ismert angol hetilap egyik nemrég megjelent számában azt írta, hogyha megvalósul a Gorbacsov-féle közös európai ház, akkor a németek lesznek benne a háziurak. Hát ettől nyilván visszazökkennek az angolok. Szó se róla - hangzott a válasz -, mert mi 40 év óta attól féltünk, hogy Európában az orosz kommunisták lesznek a háziurak, és ennél sokkal tetszetősebb kilátás, hogy a német tőkés demokrácia legyen a háziúr. A német közönség elhülve hallgatta ezt, mert azt várták, hogy a nyugati szövetségesek erejében kivétel nélkül meghül a vér a két Németország egyesítésének még csak a gondolatára is. Mert mi a mai helyzet? A keletnémetek helyzete a háború vége óta egyenesen tragikus. Amíg az oroszok voltak a korlátlan urak, addig Nyugat-Németország nem tudott semmit tenni ennek az enyhítésére, úgyhogy szinte elfedte a szemét, vagy más felé nézett, mint ahogy egy korábbi német korosztály tette a hitleri zsidóüldözések idején. (folyt.)
1989. október 25., szerda
|
Vissza »
|
|
- A német kéréds - 1. folyt.
|
Európa keleti felében óriási változások vannak folyamatban, úgyhogy a nyugatnémetek már nem bújhatnak ki a kérdés alól azzal, hogy noha az ország kettészakadása tűrhetetlen elemi csapás, az orvoslására mit sem lehet tenni. A keletnémetek azonban nem ilyen fatalisták, mert vajon mi történne, ha a maguk erejéből egyetlen hősi gesztussal nekiállnának és puszta kézzel, fizikailag lebontanák kőről kőre a berlini falat? Mit szólnának ehhez a nyugat-berliniek? Tétlenül néznék ezt, vagy segítenének a lebontásban? De hát ez túlságosan rázós téma a nyugatnémet hivatalosok személyben. A német közvélemény azonban korántsem ilyen félénk. A tömegek érzik, hogy az oroszok ereje megrendült és fel akarják szabadítani keleti honfitársaikat, amíg még nem késő. De nagy hiba volna, ha a Nyugat engedné, hogy reá áramoljon a tétlenség ódiuma pusztán azért, mert a nyugatnémet kormány húzza-halassza a kérdést és nem mer határozottabban fellépni. Kétségtelen, hogy a Nyugatnak is megvannak a maga aggodalmai és ezért nem szabad ajtóstul rohanni a házba. De a halogatásnak is megvannak a maga veszélyei, és a nyugatnémet közvélemény türelme sem kifogyhatatlan. De ha az NDK népét nem engedik mielőbb beleolvadni a Német Szövetségi Köztársaságba, akkor nem Moszkva és Kelet-Berlin lesz a bűnbak, hanem Washinton, London, Párizs, sőt Brüsszel is, és a németek a Nyugatot fogják okolni, hogy a történelmi pillanatban miért nem hagyták őket - fejezi be cikkét a Daily Telegraph. +++
1989. október 25., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|