|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Az Országgyűlés külügyi bizottságának ülése (1. rész)
|
1989. október 11., szerda - Berecz János elnökletével szerdán ülést tartott az Országgyűlés külügyi bizottsága a Parlamentben. A testület tanácskozásán az Ellenzéki Kerekasztal képviseletében részt vett Boross Imre, a Független Kisgazdapárt főügyésze.
Első napirendi pontként a külügyi bizottság Kovács László tájékoztatóját hallgatta meg időszerű külpolitikai kérdésekről. A külügyi államtitkár részletesen elemezte Magyarország és az egyes szocialista országok kapcsolatainak alakulását. Ellmondta, hogy hazánk kontaktusai a Szovjetunióval problémamentesen fejlődnek; a szovjet vezetésnek nincsenek fenntartásai a magyarországi fejleményekkel kapcsolatban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenben azonosulnának a magyar megoldásokkal. Lengyelország és Jugoszlávia vezetőit hasonló gondolkodásmód jellemzi, mint a szovjet és a magyar vezetést. Mindkét ország mélyreható reformok megvalósításán fáradozik. Bulgária felfogása lényegesen különbözik ugyan a magyar megközelítéstől, de a két ország viszonyában ennek ellenére sincsenek felszültségek. Ez azt bizonyítja, hogy az eltérő gondolkodásmód nem vezet szükségszerűen konfliktusokhoz. Az előbbi országcsoporttal ellentétben a kapcsolatok feszültsége érzékelhető Magyarország és Románia viszonyában, illetve a Csehszlovákiához, az NDK-hoz és az Észak-Koreához fűződő kontaktusokban. A feszültséget elsősorban az okozza, hogy a magyar törekvések - a demokratikus jogállam, a piacgazdaság megteremtése - jelentősen eltérnek ezen országok politikai irányvonalától. Emellett a kapcsolatrendszer számos pontján érdekütközések növelik a feszültséget. Az egyes konfliktusforrásokat sorravéve Kovács László emlékeztetett arra: a KNDK éles hangnemben nehezményezte, hogy Magyarország diplomáciai kapcsolatot létesített a Koreai Köztársasággal. A magyar diplomácia ezzel szemben úgy véli, hogy e lépés nem sértette Észak-Korea népének érdekeit. A diplomáciai kapcsolatok felvétele után a KNDK-val kirobbant éles szópárbaj már elcsitult, s jelenleg hűvös viszony jellemmzi a két ország érintkezését. Az államtitkár reményét fejezte ki, hogy idővel felmelegszenek a kapcsolatok. (folyt,köv.)
1989. október 11., szerda 16:28
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés Külügyi Bizottságának ülése (2.rész)
|
A magyar-román viszonyban a román nemzetiségi politika szítja a feszültséget. A probléma különösen élesen vetődött fel azután, hogy Románia hozzáfogott a világszerte nagy felháborodást keltett falurombolási tervek kivitelezéséhez. Ez volt az a pont, amikor a magyar diplomáciának be kellett látnia, hogy az erőszakos asszimiláció ellen elégtelenek a kétoldalú kapcsolatokra szorítkozó ,,magas diplomácia,, eszközei. Magyarország ezért a világ közvéleménye elé tárta a romániai nemzeti kisebbségek sanyarú sorsát. A külügyi államtitkár e lépés eredményei közé sorolta: a Romániában élő magyarság többé nem érzi úgy, hogy cserbenhagyták; a hazai közvélemény előtt pedig világossá vált, hogy a vezetés nem áldozza fel a magyar érdekeket valamifajta helytelenül értelmezett internacionalizmus oltárán. A legfontosabb eredmény azonban az, hogy a nemzetközi közvélemény most már jobban érti a magyar álláspontot. Magyarország számára ez azért különösen jelentős fejlemény, mert elsősorban a közvélemény kényszerítő erejétől várható, hogy a román vezetés változtasson erőszakos politikáján. A magyar-csehszlovák kapcsolatok feszültségét az 1968-as események eltérő megítélése, valamint a bős-nagymarosi vízlépcső körül kialakult polémia okozza. A külügyi államtitkár Németh Miklós miniszterelnök csehszlovákiai látogatása miatt bővebben nem foglalkozott e kérdéskörrel. Az NDK-hoz fűződő viszonyban az áttelepülni szándékozó keletnémetek sorsának rendezésére született magyar döntés okoz feszültséget. A magyar kormány döntését indokolva Kovács László hangsúlyozta: hazánk számára nem maradt más választási lehetőség, mint az 1969-es utasforgalmi egyezmény rendelkezéseinek ideiglenes felfüggesztése. Egy liberális kivándorlási, utazási törvény megalkotására készülő ország nem vállalhatta a menekülők kitoloncolásának következményeit. Hasonlóképpen elfogadhatatlan volt az NDK-nak az a javaslata, hogy a probléma rendezésére alkalmazzák a berlini formulát (Mint emlékezetes, Vogel ügyvéd közbenjárására önkéntesen elhagyták az NSZK berlini nagykövetségét az oda menekült NDK állampolgárok). E formula értelmében az NDK állampolgároknak a kivándorlási kérelmük teljesítésére vonatkozó garancia nélkül kellett volna visszatérniük hazájukba. Kovács László tájékoztatta a külügyi bizottságot arról is, hogy további tárgyalások folynak az NDK vezetésével a probléma megnyugtató rendezésére. Az NDK vezetőinek megítélése azonban nem változott; továbbra is úgy vélik, hogy a menekülthullámot az NSZK aknamunkája váltotta ki, ami az egész szocialista rendszer ellen irányul. (folyt.köv.)
1989. október 11., szerda 16:30
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés Külügyi Bizottságának ülése (3.rész)
|
Az NDK részéről azt javasolják, hogy ,,tökéletesítsék,, az 1969-es utasforgalmi egyezményt - mint ismeretes, ennek rendelkezései megakadályozzák, hogy NDK-állampolgárok Magyarországon keresztül nyugatra távozhassanak -, addig viszont továbbra is érvényben maradna a megállapodás. Magyarország számára ez a megoldás elfogadhatatlan. Összegezve az elmondottakat a külügyi államtitkár leszögezte: Magyarország rendezett, normális viszony fenntartására törekszik valamennyi szocialista országgal, ez azonban nem jelenthet visszarendeződést, egyoldalú szolidaritást; gyümölcsöző kapcsolatokat csak az érdekek egyeztetése alapján lehet kialakítani. Ami a Varsói Szerződés és Magyarország viszonyát illeti, a magyar vezetés abból indul ki, hogy bármiféle egyoldalú kilépési szándék veszélyesen megbontaná az erőegyensúlyt. Olyan bomlási folyamatok indulnának meg, amelyek ellenőrizhetetlenné válnának. Egy ilyen bomlás sem a NATO-nak, sem az európai együttműködési és biztonsági folymatokban érdekelt semleges országoknak nem érdeke. Távlati célként a két szövetségi rendszer egyidejű feloszlatása jelölhető meg, addig azonban Magyarország a feszültségek csökkentésén, a bizalom légkörének erősítésén munkálkodik a VSZ-en belül, s arra törekszik, hogy a szövetségi rendszerben a politikai elemek kerüljenek előtérbe a katonai elemekkel szemben. Az Ellenzéki Kerekasztal képviselőjének jelenléte apropóján Kovács László szólt arról is, hogy a Külügyminisztérium vezetői párbeszédre törekszenek az ellenzéki pártokkal. Példaként említette, hogy konstruktív véleménycserét folytattak képviselőikkel George Bush látogatásának előkészítéséről, és az NDK menekültek ügyének rendezéséről. A jövőben bővíteni szeretnék a kapcsolatokat; úgy vélik, hogy a Külügyministérium munkatársi gárdája hatékonyan segíthetné az elllenzéki politikusok jobb nemzetközi tájékozódását. Másrészről pedig hasznos lenne az ellenzék szellemi kapacitásait bevonni a külpolitikai döntések széles körű megalapozásába. A bizottság ezután a sarkalatos törvényekről mondott véleményt. Úgy foglalt állást, hogy a testület az Országgyűlés előtt szorgalmazza a békés átmenetet segítő törvények elfogadását, támogatja a politikai egyeztető tárgyalások megállapodásait. Ugyanakkor a bizottság állásfoglalása rögzíti azt is, hogy a választási törvény tervezete kapcsán megoszlik a testület tagjainak véleménye. Többen ugyanis az egyéni választókörzetekre alapozott rendszer fenntartása mellett voksolnak. (MTI)
1989. október 11., szerda 16:32
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|