|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
felcím: Negyedik nap főcím: Gyakorlati foglalkozás
|
A Magyar Szocialist Párt kongresszusának második napján - iskolai nyelven szólva - egymás után több "gyakorlati foglalkozás" órára került sor. Azaz: megkezdődött a még MSZMP-jelmezben kialakított új MSZP-elvek gyakorlati valóra váltása. Miután a küldöttek hétfőn reggel sikeresen befejezték az alapszabály vasárnap félbeszakított megvitatását, egyre gyakrabban merült föl olyan ügyrendi vita, amely politikai (és olykor személyi) tartalmat hordozott. Ennek következtében a kongresszus hosszú szünetekkel és rövid plenáris ülésekkel töltötte keddi munkanapját. A szünetek azonban nagyon is kemény munkával, heves vitákkal teltek el. Mindenekelőtt abban kellett megállapodásra jutni, hogy az új párt miképpen építi fel a közeljövőt meghatározó vezető szerveit. Egy időre megingani látszott még az is, amit pedig a kongresszus eddigi hangulata alapján biztosra lehetett venni: nevezetesen az, hogy Nyers Rezső az új párt elnöke. A legradikálisabb reformszárny fontolóra vette ugyanis, hogy fiatalabb, dinamikusabb politikust állítson az új párt élére, s Nyers Rezsőnek a tiszteletbeli elnök funkcióját ajánlaná fel. A többség azonban pótolhatatlan összetartó erőnek és helyettesíthetetlen vezető személyiségnek tartja Nyers Rezsőt. Az úgynevezett "szimpátiaszavazáson" Nyers Rezső elsőprő többséggel nyert. Időközben elterjedt a hír, hogy a kongresszus küldötteinek mintegy felét tömörítő Reformszövetség kompromisszumra kényszerül a gyengébb, e sorok írásakor azonban már erősebbnek látszó másik platformmal, a Népi Demokratikussal szemben. Noha lapzártakor a választási eredmény még nem ismeretes, az bizonyos, hogy végülis közös lista született. Egyébiránt korántsem arról van szó, hogy szüntelenül erőpróbák zajlanak. A kongresszus küldötteinek legtöbbje felismerte: az összecsapásoknak csak akkor van igazán értelme, ha mindenki számára elfogadható - és nem elvtelen - kompromisszumokhoz vezetnek. Noha a tudósító nagyon sokszor hallott olyan magyarázkodást, amikor a platformok másokkal tárgyaló képviselői azt igyekeztek megokolni, hogy miért és miben engedtek. (folyt.)
1989. október 9., hétfő 19:47
|
Vissza »
|
|
Negyedik nap 2.
|
Végülis a kongresszus megszokta, hogy ez elkerülhetetlen - sőt talán az egyetlen használható munkamódszer. Több platform bejelentette önfeloszlatását, vagy azt, hogy valamely másik platformhoz csatlakozik. Előfordult az is, hogy egy-egy platform a küldöttekre bízta: foglaljanak állást a saját, legjobbnak ítélt belátásuk szerint. Hétfőn az egyik nagy szenzációt Vitányi Iván felszólalása jelentette. A Reformszövetséghez tartozó küldött megelégelte a kongresszus épületében szüntelenül keringő pletykákat. Javasolta: a kongresszus kötelezze Nyers Rezsőt, Pozsgay Imrét, Horn Gyulát, Németh Miklóst, hogy tárják a küldöttek elé politikai, elvi, netán személyi ellentéteik mibenlétét. Sajátos színfoltja a kongresszusnak, hogy a legtöbb befolyásos áramlat immár a jövőre koncentrál. Azaz: igyekszik kialakítani azokat a szervezeti és gyakorlati munkaformákat, (természetesen az alapszabálynak megfelelően) amelyek biztosítják, hogy a platfomot összetartó legfontosabb elképzelések minél jobban érvényesüljenek a szocialista párt egész tevékenységében. Mindez értelemszerűen versengéshez is vezet. Az áramlatok együttéléséhez és rivalizálásához mindenkinek hozzá kell szoknia. Miként Fock Jenő nyugalmazott miniszterelnök foglmazott egy interjúban: - A rivalizálás és együttműködés nem egymást kizáró fogalom a baloldal együttműködésében. Mi több: Amennyiben a baloldal különböző részei úgy tudnak együttműködni, hogy közben megőrzik sajátos különbségeiket is, akkor remény van arra, hogy a leendő választásokon, 60-70 százalékos szavazattöbbséggel kormánykoalíció-képes baloldali erő alakul ki. A Magyar Szocialista Párt kongresszusának első két napjából mindenképpen leszűrhető a tanulság: olyan korszerű, demokratikus eszközökre törekvő politikai erő alakul ki, amely nyomatékosan törekszik az elvi tisztaságra. Hogy mindez valósággá váljon, ahhoz az is szükséges, hogy a mindennapok gyakorlatában ezek az elhatározások mindinkább érvényt nyerjenek, egy fejlődőképes Magyarország érdekében. (MTI-Press)
1989. október 9., hétfő 19:50
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|