 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
 |
MSZP-kongresszus - vasárnapi munkanap (13. rész)
|
A szünet után folytatódott a programnyilatkozat vitája. A
felszólalásokban, ha nem is élesen, de bizonyos véleménykülönbségek
felszínre kerültek.
Éppen az igazi konfrontációt hiányolta Huszár Tibor budapesti
küldött, aki szerint azok az ellentétes nézetek, amelyek a korábbi
vitákon tapasztalhatók voltak, a kongresszusi eszmecserén eddig még
nem kerültek felszínre. A párttagságon belül nagyon markáns
törésvonalak alakultak ki olyan kérdésekben, mint a
többpártrendszer, a demokratikus centralizmus, az 1956-os események
megítélése, a modellváltás vagy rendszerváltás ügye. Az ország
jelenlegi körülményei között azonban egyáltalán nem mindegy, hogy a
párt kongresszusán létrejövő egység mennyire valóságos. A Kínában
történtek arra figyelmeztetnek: olyan emberek, akik egyértelműen a
reform híveinek vallották magukat, kiélezett válsághelyzetben inkább
a visszarendezést választották. Ezért nagy szükség lenne arra, hogy
sikerüljön tisztázni: ki milyen mértékben azonosul az új párt
programjával.
Huszár Tibor emlékeztetett arra is: néhány nappal ezelőtt egy
felelős magyar pártvezető a moszkvai televízióban a párt
programtervezete alapján olyan képet alakított ki, hogy
Magyarországon jelentős jobbratolódás megy végbe. Ennek a vezetőnek
mindenképpen kötelessége lett volna a kongresszuson megindokolni,
miért alakult ki ilyen véleménye a pártprogramról. Egy másik felelős
elvtárs, aki éveken keresztül irányította a magyar ideológiai
életet, szombaton a párt jellegéről kialakított dokumentum vitája
során több rövid felszólalásában egyebek között belebocsátkozott
abba a vitába: ki a reformkommunista. Mivel ebben a kérdésben az
illetőnek igazán lenne mit tisztáznia, ezért Huszár Tibor azt várta,
hogy vasárnap bővebben is kifejti: 1972-73-ban miért konfrontálódott
a reformmal. Hangsúlyozta: ha ezek az ügyek tisztázatlanok maradnak,
a pártnak sem a választásokon, sem a kiéleződő szociális harcok
időszakában nem lesz kellő hitele.
Böjthe András Komárom megyei küldött azt vetette fel, hogy a
programból nem olvasható ki egyértelműen, mivel és miért kiván
szakítani a párt. A tagság így nem tudja hányadán is áll, a
kívülálló számára pedig úgy tünhet, hogy a párt igazi arcát most
álarccal takarja el. Véleménye szerint a program nem kerülheti meg a
marxizmussal való elszámolást; ki kell mondania, hogy azt a
marxizmust, ami a köztudatban él, s amely az eredeti eltorzult,
hamis változata, elveti, de az igazi marxi filozófiát, dialektikus
szemléletet ápolja, alkalmazza. (folyt. köv.)
1989. október 8., vasárnap 19:56
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|