|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Az MDF Budapesti Egyeztető Bizottságának közleménye (1. rész) (OS)
|
1989. szeptember 19., kedd - A Magyar Demokrata Fórum Budapesti Egyeztető Bizottsága az MSZMP Budapesti Bizottságának azon felvetésére, hogy október 23-a legyen a nemzeti kiegyezés napja, egyúttal más hasonló, a nemzeti megbékélést október 23-ával társító felhívások kapcsán szükségesnek tartja az alábbi véleményének nyilvánosságra hozását. Az MDF Budapesti Egyeztető Bizottsága elengedhetetlennek tartja a nemzeti megbékélést és a kiegyezést a különböző nézetet valló politikai erők között. Enélkül a felemelkedés és a fejlett Európához való felzárkózás útján előttünk tornyosuló gazdasági feladatok, valamint a politikai stabilitás csupán elérhetetlen ábránd marad. A jelenleginél konszolidáltabb viszonyok között sem élhet egy nemzet a parlamentáris demokrácia pártharcait meghaladó, tartós békétlenség és bizalmatlanság légkörében. Mi, az említett felhívások címzettjei, ugyanúgy tudjuk mint a feladók, hogy a békétlenséget és bizalmatlanságot az elmúlt 40 év politikája okozta, mely sokakban fájó, némelyekben gyógyíthatatlan sebet ütött. A halottakat feltámasztani, sajnos nem lehet. A politikai okok miatt meghurcolt embereknek azonban kijár az erkölcsi, jogi és politikai elégtétel, és az ország gazdasági erejéhez mérten az anyagi kártérítés, ahogy azt a kormány és az országgyűlés elnöke is kifejtette. Mi azonban hozzátesszük azt is, hogy azok, akiket személyesen is felelősség terhel az ország gazdasági és erkölcsi válságba taszításáért, számoljanak el tetteikkel és nyerjék el a közvélemény megvetését. Aki köztörvényes bűnt követett el, azt jogilag is vonják felelősségre. Aki érdemtelenül anyagi előnyökhöz jutott, az ne lehessen annak haszonélvezője. Nem akarunk leszámolást, csak elszámolást. Nem akarunk boszorkányüldözést, nem akarjuk, hogy bárkit megkülönböztetés érjen politikai meggyőződése miatt. Egyenlő állampolgárok akarunk lenni. Félelem nélkül akarunk élni. Azt akarjuk, hogy gyermekeink és unokáink az Önök gyermekeivel és unokáival együtt, egymással és a világgal békében, külső és belső fegyverek fenyegetését nem ismerve, demokráciában éljenek. Ha szándékaink találkoznak, mi is élhetünk békében. De akkor ne üzengessenek többet. A tetteken a sor. Önök között vannak a titkok tudói, nevezzék meg és számoltassák el a vétkeseket. Önöknél van a hatalom, adjanak elégtételt a meghurcoltaknak vagy hozzátartozóiknak. (folyt.köv.)
1989. szeptember 19., kedd 17:52
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|