|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Magyarország és a Vatikán kapcsolata
|
München, 1989. szeptember 15. (SZER, Magyar híradó) - Ma 25 esztendeje a jelenlegi bíboros államtitkár, Agostino Casaroli, akkor mint a Vatikán külügyminisztere, aláírta Budapesten a Szentszéknek a magyar kormánnyal kötött részleges megállapodását. Bojtár István vonja meg az eltelt negyed század mérlegét, és beszél a jövő kilátásairól. - Az Observatore Romano ez alkalomból másfél gépelt oldal terjedelmű jegyzetet tett közzé, amely - mint ilyen esetekben mindig - nem a lap véleményét, hanem az államtitkárság, illetve a Szentszék hivatalos felfogását tükrözi. E felfogásnak az a jegyzetben megfogalmazott lényege, hogy pozitívan kell értékelni a megállapodás 25 esztendejét. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy pozitívan kell értékelni magát a megállapodást is. A Szentszék az évfordulón aligha mondhatott mást, kiváltképpen most, amikor lehullófélben vannak, vagy talán már le is hullottak azok a kötelékek, amelyekkel az állam gúzsba kötötte az egyházat, és az lehet a benyomás, hogy mindez logikus végkifejlete annak, ami egy negyed századdal ezelőtt elkezdődött. Mivel azonban a benyomás hamis, hiszen az, hogy az egyház Magyarországon visszanyeri szabadságát nem a Vatikán és a magyar kormány tárgyalásainak, hanem végső soron a a Moszkvában megindult politikai folyamatnak a következménye, a 25. évfordulón felmerülhet a kérdés: vajon most nem inkább lelkiismeretvizsgálatot kell-e tartani, s komolyan fontolóra venni: helyes volt-e az akkori lépés? Helyes volt-e szóba állni azzal a rendszerrel, amelyet az itteni kongregáció alig öt évvel ezelőtt korunk szégyenének nevezett? És végeredményben nem inkább azokat igazolták-e a fejlemények, akik Mindszenty bíborostól kezdve ellenezték a megállapodást? Hiszen csak 25 évet kellett volna kibírni, és mi ez, ha nem röpke pillanat az egyház életében. (folyt.)
1989. szeptember 15., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyarország és a Vatikán kapcsolata - 1. folyt.
|
Persze ez az okoskodás sem áll szilárdan a lábán, és inkább kérdésekből tevődik össze, semmint feleletekből. Legfőképpen azért, mert a történelmet nem lehet egy más kiindulópontból újra lepergetni, és így senki sem tudja megmondani, hogyan alakultak volna a dolgok, ha a Szentszék 25 évvel ezelőtt nem keresi az érintkezést, és alakít ki kapcsolatot az ötvenhatra következő szörnyű elnyomás után, hatvánháromtól kezdve a társadalom felé egyes kapukat megnyitó rendszerrel. Egy dolog nem lehet kétséges. Az, hogy a Szentszék segítséget akart nyújtani a magyar egyháznak, s biztosítani akarta a fennmaradását. Mivel a katolikus egyháznak teológiája szerint a püspökök az oszlopai, ezeket az oszlopokat akarta - és sikerült is - felállítani és megszilárdítani. Erre emlékeztet az Observatore Romanoban megjelent jegyzet elsősorban, de ezen túlmenően arra is, hogy az akkori megállapodás nemcsak kiküszöbölte a gyanakvást és a bizalmatlanságot az egyház és az állam viszonyából, hanem elősegítve a konstruktív dialógust, lehetővé tette az egyház fokozatos újra beilleszkedését a társadalomba. Az új körülmények között, amelyekről a jegyzet nagy elismeréssel beszél, átdolgozandónak vagy újrafogalmazandónak tartja a megállapodást, s azt állítja, hogy ezzel a mamgyar fél is egyetért. Lesznek viszont, akik nem értenek egyet. A Szentszék azonban nyilván törtnelmi tapasztalatai alapján, és mert a jövőt most sem lehet előre látni, jogi, diplomáciai eszközökkel is biztosítani akarja az egyház szabadságát. +++
1989. szeptember 15., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|