|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- Interjú Mécs Imrével - 5. folyt.
|
- A magyar sajtóban, rádióban újabban egyre több szó esik az úgynevezett visszarendeződésről. Maga Szűrős Mátyás az Országgyűlés elnöke a múlt héten, ha jól emlékszem, olyan célzást tett, hogy a visszarendeződés szele fúj. Valójában Nyugatról nehéz elképzelni egy visszarendeződést - egyrészt - addig amíg Gorbacsov hatalmon van. Másrészt nem látni tisztán, hogy ezek a visszarendezők - ezeknek milyen politikai programjuk lenne, milyen gazdasági programjuk lenne. Tehát nem látni reálisan, hogy lehetőség lenne-e egy visszarendeződésre. Erről mi a véleményed? - A visszarendeződés bármilyen mértékben és formában öngyilkosság lenne. Öngyilkosság lenne az ország részére, amelyet a leginkább sajnálnánk, másrészt pedig öngyilkosság lenne a kommunista párt részéről is. Mert ezzal tökéletesen elvesztené a hitelét és a maradék becsületét is. Nem hiszem, hogy a kommunista párt tagjainak nagy része visszarendezni akarna. De sajnos: nem látunk bele a kommunista párt tagságába, nincs frakciószabadság, nincs véleményszabadság, a párton belül - így nem tudjuk, hogy ezek a mítikus visszarendezők, ezek a konzervatívok vagy fundamentalisták hányan vannak. Gyanítjuk, hogy sokkal nagyobb a hangjuk, mint ahányan vannak, és többnyire öreg, műveletlen sztálinistákról van szó. Azonban a kísértés mégis nagy, mert kezükben van a fegyveres erő, kezükben van a hatvanezer fős Munkásőrség - amely több mint a fele a reguláris magyar hadsereg létszámának. Éppen ezért, minden további demokratizálásnak alapvető, nélkülözhetetlen, és elengedhetetlen feltétele, hogy a Munkásőrséget oszlassák föl, hogy a kint lévő fegyvereket gyűjtsék be, hogy az erőszakos visszarendezésnek minden lehetősége is megszűnjön. Ezen túlmenően nem látom nagy valószínűségét a visszarendeződésnek, de védekezni kell ellene, mert mindig voltak kalandorok, akik az ország kárára is hajlandók ilyen rettenetes kalandokba bemenni. Megnyugtató az, hogy a Szovjetunió nincs abban a helyzetben, hogy fegyveres támogatást nyújtson bármilyen visszarendeződési kísérletnek. (folyt.)
1989. szeptember 10., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|