|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- Párt, mozgalom, csoport Magyarországon - 1 folyt.
|
Töprengenek is azon, hogy a magyar és a szocialista jelző maradjon-e. A munkás viszont ne, mert állítólag ezt sérelmezik az ételmiségiek. Javaslatként elhangzott, hogy kerüljön valahová a nép vagy a dolgozó. Akadnak olyasfélével előhozakodók is, hogy csak a teljes névváltoztatással lehet szakítani az előző korszakkal. Súlyos ellentétek ezek. És a legközelebbi kongresszus elodázhatatlan feladata a tisztázás lenne, de a helyzetet ismervén, az összekuszálódott fonalakat csak a gordiuszi csomóhoz hasonlatosan tudnák kibogozni. Ez a kettévágás azonban a kommunisták számára veszélyek forrása, hiszen már hovatovább a két kezünkön is nehéz megszámlálni, hogy a kommunisták szíve hány felé húzhat. Berecz János mozgalma, összefogás az MSZMP megujításáért az egyik kínálat. A másik irányzat vezére Pozsgay Imre. Ők a Demokratikus Magyarországért Mozgalom névvel léptek porondra. Az ehhez közelálló marxista reformkörök azt hangoztatják, kilépnek az MSZMP-ből, ha nem győz a reformszárny, és ez esetben új pártot alapítanak. Ribánszki Róbert csapata a Marxista Egységplatform. S ezzel nincs vége: a népidemokratikus alternatíva, a Münnich Ferenc Társaság, amely fontolgatja, hogy szintén párttá alakul át. A keményvonalasok közé tartozik még a Munkások Marxista-Leninista Pártja, mely a szocialista demokrácia frontja, továbbá az Antoniewicz Rolland vezette Lengyel-Magyar Diákok Országjáró Szövetsége. A Demisz negyven-valahány tagszervezte közül ki tudja mennyi miképpen hol áll. S mindahány bizakodik, fennen hirdetik, hogy híveik száma jelentős. Kiknek azért, mert megvalósítható reformot tűznek zászlójukra, mások pedig azzal toboroznak, hogy nem lehet a fürdővízzel kiönteni a gyereket is. Tehát el kell vetni a visszarendeződést a szocialista diktatúrához, de nem szabad engedni a piacviszonyok megteremtését. Hiszen akkor tovább tágul az életszínvonalbeli olló a szegények és a tehetősebbek között. (folyt.)
1989. szeptember 2., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|