 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
 |
A peresztrojka önellentmondásai
|
München, 1989. július 27. (SZER, Kelet-európai szemle) - Ami van,
az nem peresztrojka, hanem csak álperesztrojka -, éppúgy demokrácia
sincs, azt is csak színleljük. És nem az hajtotta ki az embereket az
utcára, hogy nincs szappan, hanem az, hogy igazság nincs - jelentette
ki a szovjet Legfelsőbb Tanács rendkívüli ülésén Bojko Donyecki
küldött.
Egy másik képviselő, aki a nyomorban élő szovjet nyugdíjasoknak
követelt rendkívüli segélyt, ezt megtoldotta azzal, hogy Leningrádban
éhenhalnak az emberek.
Borisz Jelcin minderre azzal kontrázott rá, hogy - idézünk:
"Válságban a társadalom, válságban a párt, válságban a társadalmi
és nemzetiségi problémák megoldása. A négyévnyi peresztrojka nem azt
hozta az embereknek, amit megígértek nekik, és amit reméltek".
Abalkin közgazdász arra figyelmeztetett, hogy a bányászoknak
megadott többmilliárd rubeles segélynek nincs reális költségvetési
fedezete. Csak úgy fogják tudni folyósítani hogy másoktól ugyanannyit
elvesznek - tehát a társadalom fogja memginni a levét.
Az éppen Amerikában tartózkodó népi küldött, Andrej Szaharov
kijelentette:
"A Szovjetunió mind társadalmilag, mind gazdaságilag romokban
hever. Több vidéken a gyermekek kétharmada vegyimérgezésben szenved.
Az egészségügyi helyzet iszonyatos. A közoktatásé paródiába illik. A
helyzet egészében rendkívül ellentmondásos és rendkívül veszélyes.
(folyt.)
1989. július 27., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A peresztrojka önellentmondásai - 1. folyt.
|
70 éven át mindent elpusztítottunk az országban: a nép életét,
annak biológiai, környezeti, erkölcsi, gazdasági alapjait. Hazánk
súlyos beteg, haláltusában vergődik.
Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a legújabb Tbiliszi tüntetésen
olyan jelszavakat harsogtak, mint: Le a rothadt orosz birodalommal, és
Megszállók haza
- a Legfelsőbb Tanácsban pedig az Abháziában -
úgymond - megnyugvó helyzetről beszélő Gorbacsovot egy képviselő: ez
nem igaz
- közbekiáltással félbeszakította -, akkor már közeledünk a
gorbacsovi dilemma lényegéhez.
Egy nyugati megfigyelő szerint a peresztrojka egyszerre tűzzel és
vízzel működő perpetum mobiléhez hasonlítható. Olyan kísérlethez,
amelyben összebékítik egymással a kis szabadpiacot a kis irányított
gazdasággal és a kis szólásszabadságot a kis rémuralommal. Mintha Marx
és Lenin áthidalhatatlan ellentétei soha nem is léteztek volna.
Gorbacsov - amikor még ura volt az eseményeknek - hat fő területre
terjesztette ki a peresztrojkát. Mindenekelőtt a brezsnyevi gárdát
távolította el legfelső pártszinten. Brezsnyev szekértolóit
leváltotta, kényszernyugdíjazta. Aztán más irányt adott a szovjet
külpolitikának, különösen a szovjet-amerikai kapcsolatoknak,
ellentétek helyett az együttműködést tűzte zászlajára.
A külpolitikában háttérbe tolta az ideológiát és a katonai
tényezőket. Színeváltozást tanúsított a leszerelési tárgyalásokban,
kivonult Afganisztánból, kevesebb fegyvert szállít harmadik világbeli
klienseinek. Bevezette a glasznosztyot, amely sokak szerint már régen
túlment a szovjet pártvezér eredeti elképzelésén: az információk
áramlásának irányított megnövelésén - megindult az igazi
sajtószabadság felé. (folyt.)
1989. július 27., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A peresztrojka önellentmondásai - 2. folyt.
|
Az egyéb lazításokkal, az elnyomó gépezet lefékezésével párosuló
glasznoszty fölöttébb kínos gyümölcse - legalábbis a régi vonal hívei
szerint - hogy fenyegető mértékben megugrott a bűncselekmények száma,
valamint az is, hogy - úgymond - bemocskolták a Szovjetunió egész
történelmét és még Lenint is.
Az ellentábor viszont még a glasznoszty eddigi méreteivel is
elégedetlen, még nagyobb szabadságot követel az ideológiától. Végül
Gorbacsov magánpiaci kezdeményezései, a magánszövetkezetek, társulások
és a földbérletek engedélyezése beleütközött a dogmatikusok heves
ellenállásába, míg másfelől - közgazdászok szerint - csak
félmegoldások születtek, melyeket a rendszer a peresztrojka négy éve
alatt sem volt képes korrigálni. Az egyetlen konkrét változás, hogy
mélypontra süllyedt az életszínvonal, a kitörő elégedetlenség pedig
odavezetett, hogy a hivatalos struktúráktól független fogyasztói és
munkásmozgalom bontogatja szárnyait.
Amikor Gorbacsov elkészült a peresztrojka tervrajzával, amelynek
alapján a gyakorlatban is megkezdte a Szovjetunió átépítését, eredeti
tervei a valós életben egészen más formát öltöttek. Olyannyira, hogy a
szellem, amelyet megidézett, már nem engedelmeskedik mesterének.
Gorbacsov kezdetben az események fő mozgatója, irányítója volt. Ma
már nem tud kezdeményezni, be kell érnie azzal, hogy reagálni próbál
az egymás után kirobbanó egyre nagyobb válságokra, és
kompromisszumokkal próbálja kihúzni a túlságosan heveny, túlságosan
veszélyes konfliktusok méregfogát. Bűvészmutatványait több front közé
ékelve végzi, mozgástere állandóan zsugorodik. Szorongatják egyfelelől
az egy-igazhitű dogmatikusok, másfelől a felbíztatott tömegek fokozódó
elvárásai, végül az elégedetlenség és népharag szülte válság helyzete.
(folyt.)
1989. július 27., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A peresztrojka önellentmondásai - 3. folyt.
|
Július 24-ikén, a Legfelsőbb Tanács drámai ülésén a
bányászsztrájkról befutó hírek hatása alatt visszavonni kényszerült
hat nappal korábban a pártvezetőségi konferencián képviselt
álláspontját a helyi választások időpontjáról.
Gorbacsov eredetileg ellenezte, hogy a választásokat már idén
ősszel megtartsák, ehelyett jövő tavaszra akarta elhalasztani azokat -
mondván, hogy a kommunista jelölteknek idő kell a felkészülésre,
máskülönben még leszavazzák őket.
Nos, kedden azonban - részben a Legfelsőbb Tanács több tagjának a
követelésére - végül is áldását adta arra, hogy a tagköztársaságok
Legfelsőbb Tanácsai maguk döntsenek a választások időpontjáról, és
belátásuk szerint hozhassanak törvényeket a választások
lebonyolításának módjáról. Engedélyezte azt is, hogy úgynevezett
nyilvános szervezetek is beleszólhassanak a választásokra vonatkozó
tervek kidolgozásába.
Az arccal a tömegek felé című taktika jegyében azt is közölte
Gorbacsov a Legfelsőbb Tanáccsal, hogy a Központi Bizottság utasította
a helyi és körzeti pártbizottságokat: haladéktalanul hívjanak össze -,
éspedig a nyilvánosság, a helyi lakosság részvételével - rendkívüli
plenáris üléseket, amelyeken a helyi állapotokat, azoknak sürgős
orvoslását kell megvitatni. Ezt még azzal is megtoldotta, hogy -
úgymond - reméli, hogy ezt a példát a szakszervezetek is követik, és
szintén rendkívüli gyűléseket tartanak.
A jelek szerint Gorbacsov elérkezettnek látja az időt helyi szintű
párttisztogatásokra is. Mint mondotta: ahol káderügyekben szükséges
döntéseket hozni, ott nem várhatjuk meg, amíg beindul a választási
kampány. Más szóval: a párt további csúfos választási vereségét
elkerülendő, tüstént meg kell szabadulni a különösen népszerűtlen
pártvezetőktől. (folyt.)
1989. július 27., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A peresztrojka önellentmondásai - 4. folyt.
|
Példa a gorbacsovi inpopulizmusra a Legfelsőbb Tanács úgynevezett
felhívása a szovjet néphez, amely népi egységre buzdít, és további
peresztrojka és glasznoszty-reformtörvényeket helyez kilátásba. Mindez
első pillantásra az alulról jövő követelésekkel szembeni jelentős
engedménynek tűnik -, valójában azonban korántsem a demokratikus
beállítottság, hanem egyszerűen a szükség diktálta, és érdekes módon
ragyogóan beleillik Gorbacsov azon régi tervébe, hogy alulról
gyakoroljon nyomást a helyi pártbürokratákra.
Mesteri módon tehát a szovjet pártfőtitkár megint a maga javára
fordított kritikus helyzetet, csak éppen azzal a különbséggel, hogy a
lakosság elégedetlenségét, az alulról jövő nyomást nem ő hangszerelte,
- ő maga került nyomás alá.
Más követelésekkel szemben viszont, melyek a bányászsztrájk
következményeként a Legfelsőbb Tanácsban elhangzottak, Gorbacsov eddig
kerülni látszik az állásfoglalást. Nem nyilatkozott például arról a
követelésről, hogy az államelnököt -, tehát Gorbacsovot és a helyi és
körzeti tanácsok elnökeit - közvetlenül, és ne közvetve válasszák meg.
Hogy töröljék az alkotmányból a párt vezető szerepét. Hogy váltsák le
Ukrajnában Scerbijckijt.
- Gorbacsov eddig többnyire a reformerek csónakjában evezett -, de
csak félkézzel, és a cél elérése előtt mindig megállt. A
többpártrendszert, a magánpiaci gazdaságot, a tagköztársaságok nemzeti
függetlenségét mindmáig visszautasítja. Márpedig épp ezen a hármas
hadszíntéren fognak eldőlni a peresztrojka eljövendő csatái. +++
1989. július 27., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|