|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Unicum
|
Budapest, 1989. július 19. szerda (MTI-Press) - Magam is azok közé tartozom, aki kisebb bajnak tartja azt, ha a hírközlő szervek néha elvetik a sulykot, mintha a cenzúra (öncenzúra) szűlt írásokkal untatnak bennünket. Mégis vannak olyan jelenségek, amelyeket szóvá kell tenni, még akkor is, ha ez nem népszerű feladat, és joggal általános az a vélemény, hogy a sajtó most is, akárcsak annak idején, Nagy Imre reformjai mellett az elvárhatónál magasabb szinten és nagyobb bátorsággal áll helyt. A Magyar Televízió két alkalommal is leközölte azt a riportot, amit Zwack úrral, a híres likőrgyárossal készített. Nekem Zwack úrral nincs semmi bajom, sőt becsülöm azért, mert kint volt ereje ahhoz, hogy újra felkapaszkodjon, tőkéssé váljon. Ő a riporter provokáló kérdéseire is igyekezett mértéktartóan válaszolni, ami jó ideig sikerült is neki. A riporter azonban nem nyugodotott, úgy érezte, annál jobb a riport, minél élesebb. Így aztán a végén megállapodtak abban, hogy a likőrgyár államosítása jogtalan volt, hiszen nem fizetett érte a magyar állam, ezért Zwack úrnak visszajárna a volt gyára. Az első adást még elnéztem, az ismétlés már komoly, és az utólagos korrekció hiánya súlyos hiba volt. Az államosítás, vagyis a gyárak és a nagybirtok államosítása jogos forradalmi cselekedet volt. Azt igazolta, hogy a tőkések és a nagybirtokosok nem tettek semmit a kor színvonalához igazodó társadalmi reformok terén. Ha az urak egy közép-európai népet ázsiai szinten tartanak, ha a 20. században középkori viszonyokat tartanak fent, akkor a végre felszabadított népnek joga, sőt kötelessége a nagytőkék és a nagybirtok ellenszolgáltatás nélküli kisajátítása. Tehát ne a magyar népet, hanem a korábbi uralkodó osztályt kell felelőssé tenni az ellenszolgáltatás nélküli államosításért. Ha Zwack úr és osztálya úgy gondolkodott volna a demokráciáról, a munkások jólétéről, ahogyan a riportban vélekedett, nem került volna sor államosításra, legalább is nem a likőrgyárakéra, hanem megelégedtek volna a bankokkal, a nehézipar óriásaival. Demokratikus országokban nem kerül sor sehol a kártérítés nélküli államosításra, a szinte mindenre kiterjedőre még kevésbé. Ha Zwck úr kártérítésre gondol, akkor a régi rend uraihoz, tőkéseihez forduljon a panaszával. Ők provokálták ki az általa jogellenesnek minősített eljárásokat. (folyt.)
1989. július 19., szerda 11:53
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|