|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Országgyűlés - második nap (42. rész)
|
Csupán néhány országban térnek el ettől: békében önkéntesekből álló haderőt tartanak fenn, háború esetére azonban ezen államok is általános hadkötelezettséget érvényesítenek. Emellett az országok egy részében kombinált megoldásokat alkalmaznak: az általános hadkötelezettségre épített reguláris haderők kiegészülnek önkéntesekből szervezett milíciákkal. Hazánkban az első világháború éveit leszámítva 1939 óta van általános hadkötelezettség. Ez felel meg a XX. században a modern kor és a hadseregépítés korszerű követelményeinek. Ugyanakkor korszakváltáshoz közeledünk ezen a téren is. A hadügy fejlődése békeidőben a hivatásos katonák növekvő arányát követeli meg, de még nem nélkülözheti a sorozott állomány igénybevételét, a jelentős számú, jól felkészített tartalékost, bár megfelelő feltételek esetén szolgálati idejük egyre csökkenő mértékű lehet. Korunkban a védelem, a biztonság elsődlegességének messzemenő figyelembevételével is tekintettel kell lenni olyan társadalmi igényekre, melyek az alapvető emberi jogok, a lelkiismereti és a vallásszabadság alapján jelentkeznek, s megfelelő törvényes szabályozás hiányában feloldhatatlan konfliktust idézhetnek elő az állam és az egyes állampolgárok viszonyában. A hadkötelezettség és a lelkiismereti szabadság, mint alkotmányos rendelkezések, bizonyos esetekben előforduló disszonanciájának feloldására és a harmónia létrehozására tett kísérleteknek számos formája, módja alakult ki Európa sok országában. Hazánkban 1977-ben tették meg az első lépést a hadkötelezettség és a lelkiismereti szabadság felismert ellentmondásának feloldására, amikor bevezették, törvényesen lehetővé tették a fegyver nélküli katonai szolgálatot. Ez esetben a Jehova tanúi és a nazarénus felekezethez tartozókról volt szó, akiknél a hitelveik tiltják a fegyverhasználatot. Az intézkedés azonban csak részben érte el célját, mivel a Jehova tanúi ezt a formát sem vállalták, s 1977 óta a szolgálat megtagadóinak 95 százalékát épp e felekezet tagjai tették ki. Emellett egyre szélesebb körben jelentkezett az az igény is, hogy azoknak is lehetővé tegyék a fegyver nélküli, vagy számos országban már kialakult polgári szolgálatot, akik igazolható módon, lelki alkatuk alapján nem tudják vállalni a fegyveres szolgálatot. A törvényjavaslat az állampolgári egyenlőséget tartja szem előtt. Ezért minden hadkötelest egyenlőként kezel - akár katonai, akár polgári szolgálatban teljesíti a haza iránti kötelezettségét. (folyt. köv.)
1989. június 28., szerda 19:22
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|