|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Országgyűlés - második nap (13. rész)
|
Miután hazánkban az az általános, hogy egy családon belül a férj és a feleség egyaránt keres, és a jövedelemszerkezetben nem jelentéktelen az előbb felsorolt pénzbeli társadalmi juttatások részaránya sem, a családok összevont jövedelme a személyi jövedelemadóhoz képest erőteljesen növeli az adóztatandó jövedelemalapot. Ezzel szemben áll, hogy az összevont jövedelmeket a közös háztartásban eltartottak létszámával - a mérhetőség kedvéért ez többnyire a kiskorú gyermekeket jelenti - el kell osztani, és így alakul ki az egy főre jutó adóztatandó jövedelem. Kinek kedvez ez a megoldás? A mellékelt számítások azt bizonyítják, hogy kedvezményezik a nagy jövedelmű családokat, azon belül is a kiugróan magas jövedelmű többgyermekes, illetve az átlagnál magasabb jövedelmű egy és kétgyermekes családokat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a tavalyi adatok alapján az összes magyar adózó 86 százaléka az éves 120.000 forint jövedelem alatti tartományban helyezkedett el. A rendszer jellemzője, hogy nem azonosan értékeli a családban eltartott gyermekeket. A legnagyobb mentesség az első gyermekre jut, majd a kedvezmény degresszíven csökken. Egyértelműen kedvezőtlen a családi jövedelemadó a kis jövedelmű családok, a pályakezdő fiatalok, az egyedülállók és a nyugdíj mellett jövedelemmel rendelkezők számára. Az előzetes számítások azt bizonyítják, hogy valamivel több mint 1 millió 100 ezer, gyermeket nevelő család kisebb része lényegesen jobb, nagyobb része valamivel rosszabb helyzetbe kerülne a klasszikus családi jövedelemadó megvalósítása esetén. A valódi kérdés itt nem az, hogy milyen legyen a gyermeknevelés költségeinek technikai támogatása az állam részéről. Az igazi kérdés az, hogy milyen alapon akarjuk támogatni a gyermekeket nevelő családokat. Ha azt az alapelvet követjük, hogy ez a támogatás a jövedelmekkel arányos legyen, azaz minél nagybb teljesítményt nyújt egy család, minél nagyobb jövedelemmel rendelkezik, annál nagyobb támogatást kapjon, akkor ennek legjobb megoldása kétségkívül a családi jövedelemadó. Rögtön hozzá kell tennem, hogy a nemzetközi tapasztalatok azt bizonyítják, ilyen megoldásra csak azok a jóléti államok vállalkoztak, ahol a létminimum szintjén állampolgári jogon biztosítja az állam minden gyermek ellátását, és efelett már a teljesítményekhez, a jövedelmekhez köti a kedvezményeket. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 13:26
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|