|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Gyászünnepség
|
London, 1989. június 17. (BBC, Kerekasztal) - Tegnap Budapesten volt a világ szeme. Százmilliók nézhették a televízión, amint Magyarország eddig utolsó szabadon vállalt (sic ) miniszterelnökét, Nagy Imrét és mártírtársait az őket megillető keretek között végső nyugalomra helyezték. Várakozás szerint a gyászpompát hamarosan követi majd a törvényes aktus is: a kivégzettek teljes rehabilitálása. Az események számos kérdést vetnek fel. Csak Nagy Imrét és társait temették-e el -, vagy amint Mécs Imre mondta tegnap -, az egész rendszert is, amely a gyilkosuk volt? Szőnyegre kerül-e a kérdés, hogy ki volt a felelős az ártatlanul kivégzettek haláláért? Kádár Jánost immár megfosztották minden vezető szerepétől - lehetséges-e, hgy azok az MSZMP-vezetők, akik ilyen sokáig álltak a rehabilitáció útjában, rövidesen szintén hatalmukat vesztik? Jelentik-e a történtek, hogy a hatodik koporsó nemcsak a többszáz ártatlanul kivégzettnek, hanem az utcai harcokban elesett többezer szabadságharcosnak is szólt - amely esetben nemcsak személyek, hanem a forradalom rehabilitációjáról is beszélhetünk. Ezekről és a velük kapcsolatos kérdésekről beszélnek mai vitaműsorunk részt vevői: Siklós István és Schöpflin György Londonból, valamint munkatársunk, Tordai Vilmos Budapestről. Először a londoni stúdióban velem levőkhöz fordulok azzal a kérdéssel, mekkora feltűnést, milyen érdeklődést váltott ki itt a budapesti gyászszertartás? Siklós István? (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
|
|
- Gyászünnepség - 1. folyt.
|
- Igen nagy feltűnést keltett, és a sajtó, a rádió, a televízió nagyon sokat foglalkozott nemcsak a gyászszertartással a gyász napján, hanem már azt megelőzően is Magyarország - a magyarországi fejlemények, tervek, események állandó figyelmet keltenek - és jellemző a tegnapi gyásznapra, hogy a BBC rádiójának szinte minden részlege Belfastból és a helyi rádióadók mind valamilyen formában beszámoltak vagy beszámolót igyekeztek adni arról, hogy mi is történik Budapesten. Tehát én ezek alapján arra gondolok, hogy világtörténelmi jelentőségű ez a tegnapi nap, illetve június 16-ika, és mostantól kezdve bízhatunk abban, hogy minden másképpen lesz. - 1956 október 23-ikát Rajk László és társainak ünnepélyes temetése előzte meg - alig több mint két héttel. Gondoljátok-e, hogy bármifajta párhuzam létezik az akkori Rajk-temetés és a tegnapi budapesti temetés közt? Schöpflin György? - Ha a politikát illeti, szerintem nincs valami nagy párhuzam, természetesen akkor is, október 6-ikán temetésről volt szó, és most tegnap is szintén, pénteken. Tehát a körülmények egészen különbözőek, most arról van szó, hogy egy korszak lezárult, a Kádár-rendszert, a Kádár János által újból bevezetett kommunista rendszert temette el a tegnapi szertartás - minden valószínűség szerint ezt már nem lehet újra felállítani. Azonban 1956-ban lehetséges, hogy egy elenyésző kisebbség reménykedett abban, hogy a kommunizmusnak is vége lesz - mármint 56-ban -, de azt hiszem: az emberek nagy többsége csak valamiféle viszonylag közös politikai javulásban reménykedett, és azt hiszem akkor még nagyon kevesen gondolhatták, hogy itt pár héten belül forradalom fog kitörni Budapesten. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gyászünnepség - 2. folyt.
|
- Tordai Vilmos, Te magad, és azok akikkel ezekben a napokban beszéltél és beszélsz Budapesten - szintén így látjátok? - Hát én nekem úgy tűnik, hogy van párhuzam a kettő között, és méghozzá abból a szempontból - mármint a Rajk-temetés és a Nagy Imre-temetés között -, hogy a félelem, amit beoltottak a lakosságba, az még korántsem oldódott teljesen fel - annak ellenére, hogy a lapok nagyon szabadon írnak, és hogy milyen beszédek hangzottak el tegnap a temetésen - és hogy ezt leközölték a másnapi lapok teljes egészében. De valójában az egyének még nem mernek beszámolni arról, hogy ők mit tudnak, mert azt várják, hogy megbizonyosodjanak abban, hogy valóban lehet, és hogy nem kerülnek-e emiatt valamikor bajba, és szerintem ez a félelem sokkal nagyobb az átlaglakosságban, mint azt az újságírók gondolhatják, vagy ahogy külföldön gondolják az emberek az újságírók hatására. Erre utalt Orbán Viktor a beszédében, amikor azt mondta, hogy csak akkoriban, 1956 október 6-ikán csak három hét telt el azután, hogy a Szabad Népben öles betűkkel megjelent, hogy "soha többé" és máris belelőttek a tömegbe. Ez nyilvánvalóan nem relevans a jelenlegi helyzetre, de azért nagyon sokan ettől tartanak - úgyhogy ebből a szempontból szerintem van egy komoly párhuzam. - Gondolod-e, - a kérdés másik része ugye az volt: Mécs Imre beszédével egyetértesz-e vagy sem abban, hogy - az ország tulajdonképpen maga mögött tudhat egy bizonyos periódust, amit vagy a Kádár-rendszernek, vagy az egész kommunista rendszernek nevezhetünk? (folyt)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gyászünnepség - 3. folyt.
|
- Nézd, ez több beszédben elhangzott különböző formában, és nekem az a benyomásom, hogy ezt nagyon sokan kívánják, bár pontosan megítélni nem lehet - ezt akkor megítélni, amikor a választási hadjárat itt megkezdődik, és amikor komoly mértékben megjelenik a cikkezés erről a kérdésről - de mindenképpen azonosították a Nagy Imre rehabilitását - hogy így mondjam - a kommunista rendszer eltemetésével. Vagy: Orbán Viktor arra utalt, hogy az ő sorsukból tanultuk meg, hogy a demokrácia és a kommunizmus összeegyeztethetetlen. Na most ezt kifogásolta a mai rádiójelentés szerint a TASZSZ-jelentés - ami persze érthető - így a gorbacsovi állásponttal szemben. - Siklós István, Te akartál valamit? - Ezt nem egészen értem, hogy a TASZSZ mit kifogásolt? Azt hogy a kommunista rendszert eltemették Magyarországon? - Nem, a TASZSZ azt a kijelentést kifogásolta Orbán Viktor beszédében, hogy a demokrácia és a kommunizmus összeegyeztethetetlen. - Jó, hát ez elképzelhető igen, talán ez természetes is. - Na most vigyük ezt egy lépéssel tovább, éspedig oda, hogy akár eltemette Magyarország a kommunizmust, akár nem - azt hiszem abban egyetérthetünk, hogy az emberek többségének ez mindenesetre az óhaja vagy kívánsága, vagy vágya. Van-e ellentmondás szerintetetek abban, hogy az ország népe ezt szeretné, és ugyanakkor kegyelettel őrzi egy kommunista politikusnak az emlékét, aki mártírhalált halt? Schöpflin György Te látsz ellentmondást itt? - Hogyha az ember így formálisan nézi, akkor minden bizonnyal van benne ellentmondás, de persze hogyha a lényegről van szó, akkor alig, mivel mire Nagy Imrét kivégezték, akkor tulajdonképpen már nem a kommunizmus ügyét szolgálta, hanem a demokrácia és a magyar állam függetlenségének az ügyét. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gyászünnepség - 4. folyt.
|
Ebből a szempontból teljesen mellékes volt, hogy Nagy Imre magát kommunistának nézte-e vagy nem. Az, amit ő akkor jelképezett - és amiért kivégezték - az nem a kommunizmus. - Hát ebből a szempontból mindegy, de ha - mondjuk - abból indulunk ki, (tudom, hogy ez nagyon nehéz most ebből kiindulni, mert Nagy Imrét nem tudjuk megkérdezni), de ha ő önmagát ugyanakkor kommunistának is érezte, miközben az ország függetlensége és a demokrácia lebegett a szeme előtt, akkor talán Orbán Viktornak még sincs igaza, hogy összeegyeztethetetlen a demokrácia a kommunizmussal? Siklós István mit gondol? - Hát szerintem összeegyeztethető ezek szerint, mert egyébként Nagy Imre ezen a kategórián túlemelkedett, és nem lehet róla úgy beszélni, mint ilyen vagy olyan pártnak a képviselőjéről - ebben egyetértek Schöpflin Györggyel -, hanem ő tulajdonképpen Magyarország államfője volt, és mint ilyen a mártíromság vállalásával ezen a kategórián, hogy kommunista vagy nem kommunista, túlemelkedett - szóval nem lehet őt így minősíteni. De visszatérve arra, hogy lehet-e, elképzelhető-e a kommunista rendszerben az, hogy demokrácia van? - ez szerintem elképzelhető akkor, hogyha ez a kommunista párt vagy a Magyar Szocialista Munkáspárt meg tud változni. Ha -, mint a Nagy Imre annak idején elfogadta többpártrendszert - akkor elfogadta tulajdonképpen azt is, hogy a kommunista párt az kisebbségbe kerülhet, vagy ellenzékbe kerülhet. Hogyha ez a Magyar Szocialista Munkáspárt elfogadja ezt, hogy kisebbségbe kerülhet, illetve elveszíthet választást, akkor elképzelhető a demokrácia és az ilyenfajta kommunista pártnak az együttélése. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gyászünnepség - 5. folyt.
|
- Már csak nagyon röviden: azt hiszem, hogy itt elég könnyen föl lehet oszlatnai ezt a formális ellentmondást, itt tulajdonképpen a kommunizmus meghatározásáról van szó. Hogyha olyan kommunizmusról van szó, amelyet az elmúlt 40 folyamán tapasztaltunk, hát akkor szerintem Nagy Imre nem volt kommunista, és ő már egy egész másfajta ideológiának volt a híve, amelyet szerintem ma már nem neveznénk kommunizmusnak. Lehet, hogy 56, vagy esetleg 58-ban még igen, de azóta tisztázódtak a fogalmak, és a demokráciát ma már nem tartjuk összeegyeztethetetlennek azzal a rendszerrel, amely most Magyarországon megbukott. - Na most szeretnék visszautalni egy kicsit Orbán Viktornak a Fidesz részéről elmondott beszédére, amelyet Tordai Vilmos már idézett - egy másik részét -, én oda szeretnék visszatérni, ahol azt mondja, hogy az a bizonyos hatodik koporsó nemcsak az 1956-os fiatalság, hanem a mai fiatalok elrabolt éveit is magában rejtette. Szerintetek a mai magyar fiatalság zöme a kommunista rendszer gyökeres reformját, egyfajta magyar peresztrojkát akar, vagy pedig a rendszer teljes felszámolását? Tordai Vilmos mit gondolsz? - Hát ez nehéz megállapítani a magyar ifjúság egészéről, én szerintem az a legáltalánosabb beállítottság olyanok részéről, akik nem vesznek részt a politikai életben, tehát mondjuk átlagfiatalokról beszélek, az az, hogy fölnevelték őket egy bizonyos fajta tudattal, rendszerben, a forradalomnak egy bizonyos fajta megítélésének elfogadásában, és most hirtelen maga a vezetőség és az MSZMP is - ha nem is közvetlenül, de közvetetten - tökéletesen köpönyeget forgat, fordított - következésképp nem lehet hinni a szavaikban. Én szerintem ez lesz a fő akadálya annak, hogy az MSZMP a hitelét visszanyerje és a hitelességét bizonyítsa, hogy most teljes mértékben elfogadta azt, hogy az amit mondott 30 éven át, az egyszerűen nem volt igaz. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gyászünnepség - 6. folyt.
|
Na most egy olyan párt, amelyik ezt elfogadja ilyen mértékben, az már elveszti a hitelképességét - és ez érthető. - Én, ha szabad, ehhez hozzáfűzném azt, hogy valóban a szavahihetőség kérdése a legfontosabb, ami a Magyar Szocialista Munkáspártot illeti - és emlékeztetnék arra, hogy itt Londonban Grósz Károly, amikor föltették neki a kérdést, hogy hol van eltemetve Nagy Imre, vagy hol van Nagy Imre földi maradványa, és megjelöltek egy bizonyos helyet és azt megmondta a kérdező, hogy ez tulajdonképpen egy szemétdombnak használt hely a temetőben, akkor azt mondta, hogy ez nem felel meg a valóságnak - és persze aztán kiderült, hogy ez megfelel a valóságnak. Itt tulajdonképpen én úgy érzem, hogy Grósz Károly az, aki a legnagyobb veszélyben van a mai pártvezetők között, mert ő teljesen elvesztette a szavahihetőségét és nemcsak ez a példa bizonyítja. - Schöpflin György? - Azt hiszem, hogy a párt reformszárnya tiszában van mindezzel, ami most itt elhangzott, és erre utal az a szándék, hogy ősszel a pártkongresszus alkalmával egy utódpártot fognak alapítani - tehát már nem is lesz MSZMP, hanem valami más párt lesz - és ez a párt, hogyha a párt reformszárnya kerül ki győztesen az egészből, szerintem már semmiképpen nem lesz egy kommunista párt - abban az értelemben használom a szót, mint korábban -, hanem egy demokratikus, esetleg szocialista, valamifajta baloldali párt lesz, de nagyon mérsékelt baloldali. És hogyha egyáltalán ez a kérdés felmerül Magyarországon, hogy milyen fajta rendszert szeretnének bevezetni - én mindig azt a választ hallom, hogy egy svéd rendszert. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gyászünnepség - 7. folyt.
|
Na most ez nem a valódi Svédország, hanem egy ilyen álomszerű, egy kis idealizált Svédország, ahol mindig süt a nap és békesség és nyugalom van, és prosperitás természetesen. De ehhez még egy jó pár nagyon fájdalmas évet kell lerónia a magyar társadalomnak, amíg ezt el nem éri. - Na most idevezet tulajdonképpen az, amit most szeretnék megkérdezni, éspedig azt, hogy március 15-ikén lezajlott hatalmas, megható tüntetés, június 16-ikán egy valószínűleg még nagyobb és még meghatóbb tüntetés és temetés, gyászszertartás. Valószínűnek látszik, hogy a magyar politikai kalendáriumnak a következő nagy, fontos, pirosbetűs napja egy olyan választás napja lesz, amely többpártrendszeren alapul, és amely szabad. A kérdésem az mind a hármotokhoz: megteheti-e - véleményetek szerint - akár a Magyar Szocialista Munkáspárt, akár egy olyan utódpárt, amelyről Schöpflin György beszélt, akár esetleg egy ketté vagy többfelé szakadt MSZMP-nek a reformszárnya azt, hogy Nagy Imre szellemi örökösének vallja magát, és mintegy felhasználja az ő hatalmas reputációját, az őt körülvevő tiszteletet arra, hogy korteshadjáratot folytasson egy kicsit az ő nevében is? Mit gondoltok erről? - Én nem tudom, hogy ez lehetséges-e egyáltalán, mert tulajdonképpen ahogy ahogy már az előbb Ti is céloztatok rá: valamiképpen az a Nagy Imre, akit most eltemettek, az nem is az a Nagy Imre volt, aki 1953-ban, vagy akár 1956 október elején egy bizonyos álláspontot képviselt, hanem ez az a Nagy Imre volt egyrészt, aki október 30-ikán egy bizonyos fajta álláspontot elfoglalt, és méginkább október 4-ike után, mert az hogy ő milyen politikai meggyőződésváltozásokon ment keresztül, azt nem tudhatjuk - de az biztos, hogy az október 4-iki szovjet megszállás, az nyilvánvalóan még tovább változtatta az ő álláspontját, amiről nem tudunk semmit. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gyászünnepség - 8. folyt.
|
Én azt hiszem, hogy nehéz eldönteni azt, hogy - például Pozsgay Imrének, hogyha az MSZMP egy kivált része élén akar állni -, akkor érdemes-e neki ezt a koloncot vállalnia, amit az MSZMP mégiscsak jelent a múltjával? Mert nehéz lesz azért elodázni ezeket, és valószínűleg, hogy lesznek olyan jellegű követelések, hogy (nem bosszúállásra) de olyan fokú követelések, hogy azok akik ilyen törvénysértések elkövetésében felelősek, vagy utólag egyetértettek ezekkel - azok mondjanak le. Na most így akkor ugye megtisztulhat a párt - de nem végtelen-e ez a folyamat, ez a kérdés? - Szerintem Magyarországnak Nagy Imre szellemi örökségére szüksége van, mert Nagy Imre szellemi örökségét én abban látom, hogy bevezette a többpártrendszert - helyesebben, hogy ezt lehetővé tette - és abban, hogy kimondta Magyarország függetlenségét, kinyilvánította Magyarországnak azt az óhaját, hogy nem kíván a Varsói Szerződéshez tartozni, és hogy vállalta tulajdonképpen azt a kívánságát a nemzetnek, amely a múltban, a múlt hőseivel együtt és az 56 hőseivel együtt a magyar függetlenséget és szabadságot akarta kivívni. Ezt a szellemi örökséget vállalni lehet és vállalnia is kell mindazoknak, akik Magyarországon a politikai életben részt kívánnak venni. - Ezzel én nagyjából egyetértek, hogy ma már úgy látom, hogy korteshadjáratot nem lehet indítani Magyarországon anélkül, hogy az illető párt ne vállalja volna 56 örökségét. Egyébként itt nem értek teljesen egyet Jotisky Lászlóval, szerintem van egy harmadik pirosbetűs ünnep: és ez az október 23-ika és ez meg fogja előzni szerintem a többpártrendszer és az általános választásokat Magyarországon - tehát lesz még egy nagy tüntetés az ősszel, mielőtt az általános választásokat megtartják. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gyászünnep - 9. folyt.
|
- És, ha már ezt mondod, hadd szakítsalak közbe, mintegy elismerve: rendben van, igen egyetértek veled, igazad van, gondolod-e, hogy mire eljutunk október 23-ikához odaérik a helyzet, hogy ez is pirosbetűs nap lesz, hogy munkaszüneti nap lesz és lehet tüntetni? - Pontosan ide akarok kilyukadni, hogy voltaképpen ez az egész tegnapi szertartás egy-két dolgot azért még nem tisztázott. Azt még nem tisztázta, hogy mindenki - tehát az MSZMP-t is beleértve - ezt forradalomnak tartja-e vagy nem. Na most, hogyha az 56-os események egy forradalmat képeztek, akkor a Kádár-rendszer volt az ellenforradalom - és ezt valamikor tisztán ki kell mondani. Ez az egyik. A másik, amit szintén tisztázni kellett, ez a felelősségrevonás, de mielőtt még odaérünk, akkor a kivégzések ügyét is napirendre kell hozni - és tulajdonképpen egy szörnyű vérfürdőről volt szó 56 és 61-62 között. Mansfeld Péter ügyét azt hiszem ma már mindenki ismeri: megvárták, amíg elérte nagykorát és csak akkor végezték ki. Szerintem erre nincs precedens a civilizált Európában legalábbis a háború óta. Na most ezeket a nagyon fontos tényezőket azt hiszem, mindegyik valamire való politikai pártnak vállalnia kell, de ehhez még azt is hozzá szeretném fűzni, a párt-reformszárny szemmel láthatólag ebbe az irányba tendál. Amikor például Pozsgay Imre sajtókonferenciát tartott Bonnban, akkor ő 1953-tól datálta azt, hogy a magyar párton belül mindig is létezett egy, a demokráciát támogató reformszárny. Tehát vállalta az egész Nagy Imre örökséget. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gyászünnep - 10. folyt.
|
Itt nemcsak kisajátításról van szó azt hiszem, hanem itt egy komoly szándékról és egy őszinte és becsületes elfogadásának annak, hogy igenis demokrácia és a szocializmus ügyét azért mégis lehet valamennyire összeegyeztetni. - Habár úgy képzelem, hogy az emberek gondolkodásában - és talán az objektív valóságban is - ezen a téren 56 október 23-ika és november 4-ike között lejátszódott események mégiscsak törést kell, hogy jelentsenek. Azt sajnos sohasem fogjuk megtudni, hogy Nagy Imre gondolkodásában ez a törés beállott-e vagy nem, de 53-ban az emberek azt remélték tőle mint miniszterelnöktől, hogy enyhíti ezt a mérhetetlen szenvedést, amit a kommunizmus az ország nyakába zúdított, 56-ban a reménység az volt, hogy megszabadul az ország ettől a rendszertől. Ti nem így látjátok? - Énnekem az a benyomásom, hogy ez feltétlenül így lesz, mert valahogy pontosan nem lehet tudni - mint ahogy mondod - hogy mi Nagy Imre öröksége, úgyhogy így tulajdonképpen csak szimbolikus módon lehet követni az ő elképzelését, mi nem tudjuk pontosan miről van szó. Itt valójában arról lesz szó - amint Orbán Viktor mondta -, hogy nem engedünk ma sem a 48-ból és így nem engedhetünk az 56-ból sem, és ez az 56 ez aligha fogalmazható meg mint egy kommunista jellegű szocialista rendszer. - Nem, persze, hogy nem fogalmazható meg - éppen hogy nem Az előbb, amint mondtam: Nagy Imre öröksége az, hogy ő egy szabad és demokratikus, független, semleges Magyarország az, amit ő tulajdonképpen lehetővé akart tenni, vagy amit elvárt. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gyászünnep - 11. folyt.
|
- Ami nekem különben föltűnt a gyászbeszédekben: az, hogy egy olyanfajta elvárás él az emberekben - és nem tudom, hogy ezt Tordai Vilmos meg tudja-e erősíteni -, hogy tulajdonképpen a Nyugat segítsen, hogy a Nyugat kellett volna, hogy segítsen, a Nyugat cserben hagyta 1956-ban Magyarországot. Szerintem a Nyugat nem hagyta cserben Magyarországot. A Szovjetunió eltiporta Magyarországot, és ezt én egy hamis elvárásnak tartom, hogy a Nyugat segítségére lenne szükség. - Én azt hiszem, hogy erre a választ tulajdonképpen már Zrínyi Miklós megadta annak idején ugye, aki kifejtette - azt hiszem A Török Áfium Ellen Való Orvosság című művében -, hogy egy nemzet csak önmagára számíthat akkor, hogyha szabadulni és boldogulni akar. De mondjuk ennek a vitának talán a konklúziója mégis az - ha szabad így összefoglalni -, hogy ezen a következő választáson a korteshadjárat inkább annak a jegyében lesz, hogy melyik az a fél, amelyik 56-ot képviseli, tehát ez a választás azt hiszem, hogy az 56-os zászló alatt fog lezajlani. Gondoljátok? - Én bennem már ma is teljesen biztos, hogy ez lesz az egyetlen fontos dolog már a választásokon, bár ez kétségkívül az egyik fontos dolog lesz, énszerintem az lesz a fontos dolog, hogy melyik az a párt, amelyik valamiféle jövőt, reális jövőalakulást tud ígérni - tehát a gazdasági helyzet orvoslását tudja biztosítani, vagy legalábbis a programjával tudja biztosítani. Mert én egyetértek Siklós Istvánnal, hogy valójában teljesen igazolhatatlan az, ahogy Nyugattól vár segítséget Magyarország - de ennek ellenére én azt hiszem, hogy ez nagyon általánosan elterjedt nézet Magyarországon, hogy valamiképpen most egy Marshall-segély vagy ehhez hasonló segély keretében a Nyugatnak kellene Magyarország hóna alá nyúlni, mert különben a dolog lehetetlen. Namost ez irreális és nem is igazolható, de én azt hiszem ez meglehetősen elterjedt nézet. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
|
|
- Gyászünnepség - 12. folyt.
|
- Schöpflin György Te még, ha röviden megkérdezhetem erről a véleményed? - Én csak nagyon gyorsan: egyetértek ezzel, amit Tordai Vilmos most elmondott, hogy nemcsak 56-ról van szó, hanem inkább 96-ról, vagy a 2006-ról. És itt azt hiszem, a Nyugatnak tényleg komoly szerepe van. Azt hiszem, hogy én nem értek egyet Zrínyi Miklóssal - és veletek sem, akik itt idézitek -, mert ma már Európa egy egységes kulturális és politikai tömb voltaképpen. És azt hiszem, hogy ez a Nyugat érdeke is: hogy Magyarországon (és egyébként Lengyelországban is) megerősödjön a demokrácia, és én úgy látom egyre inkább, hogy a Nyugat ezért hajlandó valamit fizetni. Hogy mennyit - az egy más kérdés. - Kedves hallgatóink, ezzel Kerekasztal című vitaműsorunk végére értünk. Az eszmecserében Budapestről Tordai Vilmos, Londonból pedig Schöpflin György a londoni egyetem tanára, valamint munkatársunk Siklós István vett részt. +++
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|