|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- Gyászünnep - 9. folyt.
|
- És, ha már ezt mondod, hadd szakítsalak közbe, mintegy elismerve: rendben van, igen egyetértek veled, igazad van, gondolod-e, hogy mire eljutunk október 23-ikához odaérik a helyzet, hogy ez is pirosbetűs nap lesz, hogy munkaszüneti nap lesz és lehet tüntetni? - Pontosan ide akarok kilyukadni, hogy voltaképpen ez az egész tegnapi szertartás egy-két dolgot azért még nem tisztázott. Azt még nem tisztázta, hogy mindenki - tehát az MSZMP-t is beleértve - ezt forradalomnak tartja-e vagy nem. Na most, hogyha az 56-os események egy forradalmat képeztek, akkor a Kádár-rendszer volt az ellenforradalom - és ezt valamikor tisztán ki kell mondani. Ez az egyik. A másik, amit szintén tisztázni kellett, ez a felelősségrevonás, de mielőtt még odaérünk, akkor a kivégzések ügyét is napirendre kell hozni - és tulajdonképpen egy szörnyű vérfürdőről volt szó 56 és 61-62 között. Mansfeld Péter ügyét azt hiszem ma már mindenki ismeri: megvárták, amíg elérte nagykorát és csak akkor végezték ki. Szerintem erre nincs precedens a civilizált Európában legalábbis a háború óta. Na most ezeket a nagyon fontos tényezőket azt hiszem, mindegyik valamire való politikai pártnak vállalnia kell, de ehhez még azt is hozzá szeretném fűzni, a párt-reformszárny szemmel láthatólag ebbe az irányba tendál. Amikor például Pozsgay Imre sajtókonferenciát tartott Bonnban, akkor ő 1953-tól datálta azt, hogy a magyar párton belül mindig is létezett egy, a demokráciát támogató reformszárny. Tehát vállalta az egész Nagy Imre örökséget. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|