|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- Interjúk az 1956-os emlékünnepségről - 11. folyt.
|
Ugyanakkor meg kell mondani, hogy én általában ódzkodom a hirtelen egységes konszenzusoktól. Pár évvel ezelőtt még a kádári közmegegyezés korszakában éltünk, most már régen, két esztendeje erről sűrűn beszéltek. És ebben hivatalos körökben hinni illet és ezt még kritikus elmék is elismerően emlegették. Két év múlva - mintha mi sem történt volna - egy új konszenzus alakult ki 56 körül. Tehát két év alatt a kádári konszenzustól a eljutottunk a Nagy Imre-i konszenzusig. Anélkül, hogy lelkiismereti vizsgálat végbement volna, anélkül, hogy az eltelt 33 esztendő igazán megértettük volna. Anélkül, hogy megértettük volna, hogy miért felejtettük el 56-ot - mert, hogy elfelejtettük volt -, a mostani föltámadásnak (igaza van a a Magyar Nemzet szalagcímének): Feltámadás. A feltámadást (...) szerint megelőzi az alászállás a poklokra. Erről a pokoljárásról tudunk mindannyian keveset, erről a pokoljárásról beszélnek keveset, és ezért nagyon örülök, hogy a Hősök terén Orbán Viktor beszédében elhangzott az az óvás, amit elkellett mondania - és amely kellő perspektívába helyezi ezt a Magyarországot. - Ne jelentsen június 16-ika olyan hamis nemzeti konszenzust 1956 ügyében, mint amilyen a kádári állítólagos megegyezés volt a hatalom és társadalom között, intett - mint hallottuk - Tamás Gáspár Miklós. - Csoóri Sándor a nemzet eszmélését, önmagára találását látta fontosnak a pénteki eseményekben, amelyek során Konrád György szerint nem tolódtak el a hangsúlyok a kommunista mártírok javára -, amely ellen Orbán Viktor tiltakozott. A meggyilkoltak között ugyanis minden korosztály, társadalmiréteg képviselve volt - mondta Mécs Imre -, de hozzátette, hogy a döntő többség fiatal volt, és kétkezi munkás - mint az a felolvasott névsorokból is kiderült. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|