 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
 |
- Interjúk az 1956-os ünnepségről - 8. folyt.
|
Ha egy nemzet nem lehet azonos a történelmével, nem lehet azonos
azzal ami megtörtént - abban az értelemben, hogy amit tenni próbált
- ha visszanyomódik önmagába, akkor az egy olyan, önmagunk ellen
működő agressziót létesít a lelkekben, ami iszákosságban,
önelhanyagolásban, de mindenféle társadalmi rosszban megmutatkozik -
de nem a dialógus készségében.
A dialógus készsége csak akkor áll elő, ha a forradalomról azt
mondjuk, hogy forradalom. Nagy Imréről pedig azt mondjuk, hogy
áldozat. Hogy áldozat Nagy Imre: feláldozta magát azzal, hogy nem
kért kegyelmet. Azzal, hogy mintegy az életét tette azokra a frissen
felismert eszmékre, amelyek őt tették az első demokratikus
kommunistává Európa történetében. Ő volt az, aki elfogadta az ország
önrendelkezésének alapvető igényét a semlegesség bejelentésével, és
ő volt az, aki kommunista létére elfogadta, hogy egy párt legyen a
kommunista párt is a többi között a demokratikus játék-mezőnyben.
Ezzel a két vállalással eleget tett a magyar nemzet alapvető
igényeinek, és ezek az igények tartósan fennmaradnak, mert csak ezek
teszik lehetővé, hogy Magyarország Európának normális része legyen.
Nos, ha Nagy Imre megkapta ebben a minőségben az embernek és a
politikusnak kijáró tisztességet - és nem mint egy kutya volt
elföldelve -, akkor ezzel legalábbis a hatóságok közreműködésével a
magyar nemzeti többségi konszenzus jegyében - ezalatt értem: ez a a
hallgatás súlyos csöndje - ez elmozdult az ajtó elől.
Ez megosztott felelősségű nemzetet jelent. Úgy értem, hogy a
felelősség most megoszlik: mindahány millióan, ahányan vagyunk. De
önmagával azonos és új nemzet született meg.
- Vannak akik úgy vélik - Konrád György -, hogy az ami a Hősök
terén és a rákoskeresztúri temetőben történt, nem segítette elő
igazán a nemzeti egységet, mert az ünnepség hangsúlya a
kommunistákra, a kommunisták rehabilitálására összpontosult.
(folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|