|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Nagy Imre - brit vélemények (1.rész)
|
Köves Tibor, az MTI tudósitója jelenti:
London, 1989. június 18. vasárnap (MTI-tud) - A magyarországi politikai kibontakozás esélyei szempontjából tért vissza 1956 mártírjainak pénteki temetésére két vezető brit vasárnapi lap, a liberális irányzatú The Observer és a konzervatív kormányhoz közelálló The Sunday Telegraph. Mindkettő arra a következtetésre jut, hogy a nemzeti végtisztességadás sem temette el az MSZMP reformszárnya és az ellenzék között dúló vitát Nagy Imre politikai hagyatékának értelmezéséről, illetve az örökösödési igényjogosultságról. A The Economist című politikai hetilap szintén Nagy Imre történelmi szerepének újraértelmezése alapján mérlegeli egy ,,történelmi kompromisszum,, létrejöttének esélyeit a kormánypárt, az ellenzék és a társadalmi szervezetek háromoldalú tárgyalásain.
Mark Frankland, a The Observer szemleírója, ,,Kirakat-temetéssel nem sikerült eltemetni a keserűséget,, című budapesti jelentésében hangoztatja: ,,Nem lehetett olyan embert találni (a Hősök terén), aki valóban hitte volna, amit a kormány szeretett volna a néppel elhitetni, nevezetesen, hogy ez a nemzeti megbékélés napja volt.,, Szerinte ,,Magyarország meghasonlik annak a férfinak a temetése tekintetében, aki mind a mai napig kétértelmű személyiségnek tűnik,,. Frankland ezután felveti a kérdést:,,Kihez tartozik Nagy Imre? A néphez, amely felkelt egy kegyetlen rendszer ellen, avagy a ,jó, kommunistákhoz - olyan reformerekhez, mint amilyen Pozsgay Imre -, akik nagy örököseinek vallják magukat?,, (folyt.)
1989. június 18., vasárnap 15:36
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|