|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
A román jegyzékről
|
München, 1989. június 18. (SZER,Világhíradó) - Kasza László kommentárja: - Ma még nincs hivatalos álláspont, kérem, érdeklődjön holnap a délelőtt folyamán - kaptam a választ ma délután a külügyminisztérium ügyeletén arra a kérdésre, hogyan reagál a magyar diplomácia az elmúlt évtízedek ma nyilvánosságra került legélesebb román támadására. A válaszra tehát várni kell ugyan, de a durva provokációnak tekinthető román jegyzék tartalmáról már most is részletes értesülések állnak rendelkezésünkre. Ezek szerint tegnap délután a bukaresti külügyminisztériumba kérették Szűcs Pált, Magyarország romániai nagykövetét. Jegyzéket adtak át neki, amelyben - így a szavakban hozzáfűzött kommentár - Bukarest tiltakozik a június 16-iki románellenes budapesti megnyilvánulások miatt. A román hírügynökség részleteket idéző jelentéséből aztán kiderül, hogy a romániai rendszer, amelyet 40 éven át testvérinek kellett nevezni nálunk, minden eddiginél élesebb kirohanást intézett Magyarország ellen. - Ízelitő: "Antiszocialista, Romániával szemben ellenséges, nacionálsoviniszta, revizionista jelszavak és beszédek jegyében folyt június 16-ikán Nagy Imre és társai temetése." - Ezek a bukaresti jegyzék szerint elsősorban ugyan Romániát veszélyeztették, de fenyegetőek az MSZMP, a magyar kommunisták, sőt az egész kommunista mozgalom és a Varsói Szerződés számára is. A Ceausescu-rendszert különösen elszomorítja, hogy a magyar reakció körei deklasszált elemek, külföldiek és Romániából Magyarországra menekült fasiszták szabadon tüntethettek Románia ellen. A jelzők után, amelyek azonosak a Kádár-rendszer 1956-ot követő szóhasználatával, nem meglepő a román hírügynökség közleménye, amely szerint a bukaresti kormányt - úgymond - kényszerítette a jegyzék megfogalmazására azon levelek, táviratok, telefonhívások áradata, amellyel román és magyar etnikumú állampolgárok szinte elöntötték a román rádió, tv és napilapok szerkesztőségét. (folyt.)
1989. június 18., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A román jegyzékről - 1. folyt.
|
A diplomáciai jegyzék a két ország közötti barátsági szerződés megsértésével vádolja Magyarországot, és hozzáteszi (s mostmár végleg nem tudni, melyik a legelképesztőbb állítás): "Ami Budapesten történt, az a helsinki egyezmény szellemével sem egyeztethető össze". - Ez a diplomáciai provokáció a Budapest-Bukarest közötti viszony újabb mélypotjának tekinthető. Bármennyire is nevetségesek a vádak, úgy gondolom, nagy hiba lenne lebecsülni jelentőségüket. A román hírügynökség közleményéből tudjuk, hogy a bukaresti kormány szövetségeseket gyűjt magyarellenes politikájához. Bizonyos országok bukaresti képviseleteinek vezetőit a külügyminisztériumba kérették és tájékoztatták Románia álláspontjáról a budapesti románellenes tüntetés ügyében - jelenti a hírügynökség. Nem nehéz kitalálni, hogy a tájékoztatást örömmel vette tudomásul például a prágai kormány képviselője, hiszen Jan Fojtik központi bizottsági titkár két nappal ezelőtt szükségesnek tartotta közölni Eperjesen - ő jobban tudja, mint a magyarok: 1956-ban nem népfelkelés, hanem igenis ellenforradalom volt Budapest. Véleményét, amely a Magyar Rádió munkatársa szerint az utóbbi évek legélesebb támadása volt Magyarország ellen, Őszi István külügyminiszter-helyettes nagyon civilizáltan, de nem kevésbé határozottan visszautasította. Ehhez vegyük hozzá, hogy a TASZSZ hírügynökség tudósítója június 16-ikán szinte egyforma teret szentelt beszámolójában a temetési szertartásnak és az előző este lezajlott tüntetésnek a budapesti szovjet követség előtt. Ez nem csak az újságíró rossz arányérzékére utal, hanem arra is, hogy a Szovjetunióban is vannak olyanok, akik esetleges ürügy érdekében szívesen csinálnak elefántot a bolhából. Ezt meg kell gondolniuk azoknak, akik ma a megnövekedett magyar szabadságot minden rossz szándék nélkül olyan lépésekre használják, amelyek esetleg alkalmasak az elefánt-gyártásra. (folyt.)
1989. június 18., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- A román jegyzékről - 2. folyt.
|
Világos ugyanis, hogy a zsenge magyar reformfolyamatot egyszerre két veszély fenyegeti. Külső - lásd: nyílt bukaresti és prágai támadások - és belső: gondoljunk a magát MSZMP Marxista Egységplatformjának nevező csoport nyilatkozatára, amelynek szóhasználata megegyezik a korábban idézett román jegyzékével. Hiba lenne ezen kivénhedt sztálinisták maroknyi csoportját jelentéktelennek tekinteni. Ne felejtsük, hogy a testvéri segítségnyújtáshoz 1956-ban két ember kérése is elég volt: Kádár Jánosé és Münnich Ferencé +++
1989. június 18., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|