 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
 |
Gyászszertartás - Izvesztyija (1. rész)
|
Szántó András, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1989. június 17. szombat (MTI-tud.) - A szovjet lapok közül az Izvesztyija szombat esti moszkvai kiadása az első, amely nem a TASZSZ jelentését, hanem saját - kommentáló elemeket is tartalmazó - tudósítását közölte Nagy Imre és társainak temetéséről.
A szovjet napilap Budapestről jelentkező különtudósítója
bevezetőként felhívja a figyelmet, hogy a Hősök terén tartott
szertartáson részt vettek a kormány és az Országgyűlés képviselői
is. - Habár még nem hozott végleges döntést a Legfelsőbb Bíróság
Nagy Imre jogi rehabilitálásáról - írja -, a kormány közleményt
hozott nyilvánosságra, amelyben olyan kimagasló államférfinak
jellemzi Nagy Imrét, aki ,,felismerte, hogy meg kell változtatni a
nemzeti hagyományoktól idegen és életképtelen politikát, s életre
kell kelteni a nemzeti sajátosságokat és az állandó emberi
értékeket,,. A kormány közleménye - emlékeztet rá a tudósítás - 1956
eseményeit ,,népfelkelésnek és nemzeti tragédiának,, minősítette.
B. Rogyionov utal arra, hogy az MSZMP és más társadalmi,
politikai erők a temetés napját a történelmi megbékélés és a nemzet
erői konszolidálásának napjává akarták tenni. Ugyanakkor az ország
vezetői nem kaptak szót a téren - folytatja a tudósító -, a
gyászszertartás házigazdája az ellenzék volt. A megindító és
realitásérzéket tükröző beszédek mellett azonban voltak olyanok is,
amelyeket nem lehet szó nélkül hagyni - hangzik a tudósító
véleménye.
Mint emlékeztet rá, néhány szónok az 1956-ból fakadó tanulságok
levonása helyett annak a ,,forradalomnak,, a folytatását sürgette,
amelyet - mint kertelés nélkül mondták - szovjet katonai beavatkozás
fojtott el. Követelték azt is, hogy haladéktalanul állítsák
szégyenpadra ,,a kommunista rezsimet, a moszkovitákat, a
kádáristákat,,.
Mint a tudósító hozzáteszi, egyes beszédekben voltak olyan
soviniszta hangok is, amelyek aligha használhatnak a ,,nemzeti
kerekasztalnál,, folyó megbeszéléseknek, Magyarország és szomszédjai
harmonikus viszonyának. (folyt.)
1989. június 17., szombat 19:57
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|