|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Nagy Imre temetése - francia sajtó (2.rész)
|
A Libération nagy temetési riportjában azt írta, hogy a szertartás ,,félelmetes látvány és főleg drámai sűrűségű pillanat volt. A több mint egy hónapja előkészített rendezés szolid és apró részletekre kimért volt... A magyarok maguk is bevallják, hogy szédülnek a fordulatoktól. Annyi bizonyos, hogy az ország ma feléleszti 1956 nagy törekvéseit - a demokráciát, a többpártrendszert, a nemzeti szuverenitást - és Nagy Imréék rehabilitálását visszafordíthatatlan lépésnek érzik egy új korszak felé. De vajon a párt is megértette ezt? A szertartás rendjére felügyelők véleménye bizonytalan volt erről.,, Ez a tudósítás is idézett Orbán beszédéből, azt, hogy ,,akik tavaly besározták Nagy Imre emlékét, ma örökösüknek mondják magukat. Még azt is megpróbálták, hogy idejöjjenek és megérintsék koporsóját,,. A Le Quotidien de Paris féloldalas fényképes riportját Felkai István írta ,,Budapest keserű könnyei,, címmel. Ebben Nagy Imre és társai poszthumusz győzelmének minősíti a szertartást és velük együtt a demokratikus eszmék diadalának. Molnár Miklós, a Genfben élő emigráns történész ,,igazi belső robbanásnak,, látta a pénteki napot Budapesten. Ez a tudósítás is hangsúlyozta, hogy a történelmi igazságtétel bizottság és az egyházak felhívásai ellenére nemcsak a nemzeti megbékélés, hanem az élesen ellenzéki hang is jelen volt a gyásznapon.+++
1989. június 17., szombat 14:49
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|