|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Nagy Imre temetése - francia sajtó (1.rész)
|
László Balázs, az MTI tudósítója jelenti:
Párizs, 1989. június 17. szombat (MTI-tud) - A francia lapok rengeteg képpel, nagy terjedelmű színes tudósításokkal számoltak be a magyarországi gyásznapról. A Le Figaro lepedő méretű hátsó borítóját betöltötte a gyászszertartás helyszíni riportja, amelyben számos gyászolót szólaltatott meg. Az amerikai International Herald Tribune címoldalán egy szemét törölgető névtelen gyászoló valamint Németh Miklós és Pozsgay Imre díszőrséget álló képe látható a riport mellett.
A Le Figaro vezércikkében ezt írta: ,,szemünkről most hirtelen ismét lehullott a hályog. Pedig ezúttal nem ellenzéki író beszélt. Egy nép és kormánya végezte a különös temetést... Első eset egy kommunista országban, hogy nyilvános tiszteletadással búcsúznak a tegnapi árulóktól, a bűnös minősítéstől az áldozatig egyetlen lépés volt csupán. De hatalmas lépés - amely a politikai terrort elválasztja a gondolat szabadságától.,, A lap politikai jelentőségűnek nevezte a százezrek jelenlétét a temetésen, csakúgy mint a párt vezetőinek távollétét. Kiemelte Orbán Viktor FIDESZ-vezér megemlékezéséből a provokatív mondatot, amely szerint ,,56 erőfeszítései értették meg velünk, hogy a kommunizmus és a demokrácia kibékíthetetlen fogalmak,,. Végül a Kínában folyó megtorlással összekapcsolva a budapesti gyásznap képeit ezt írta: ,,szeretnénk, ha a Tienanmen tér gyermekei, akiket most ellenforradalmárokként halálra ítélnek, mielőtt elhagyják e földi világot, megláthassák Budapest képeit. De ez csak álom. A kínai börtönökben nincs televízió. Nagy Imre szertartása bekerül történelmi képcsarnokunkba. Ezúttal nem fasiszták által meggyilkolt kommunista előtt rótták le a végtisztességet: hanem a kommunizmus által megölt kommunista előtt.,, (folyt.)
1989. június 17., szombat 14:36
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|