|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Temetés - NSZK (1.rész)
|
Flesch István, az MTI tudósítója jelenti:
Bonn, 1989. június 17. szombat (MTI-tud) - A magyarországi reformerek számára, akik harminc esztendő múltán Nagy Imre nyomdokain haladnak, a szavahihetőség természetes cselekedete volt, hogy az egykor törvényen kívül helyezett miniszterelnöknek visszaadták becsületét. De végső soron ez az egész népre is vonatkozik, amely egykor Nagy Imrével együtt kelt fel harcában. Ezt hangsúlyozta vezércikkében a Westdeutsche Allgemeine Zeitung, az NSZK legnagyobb példányszámú politikai és tartományi napilapja 1956 mártírjainak temetése és a nemzeti megbékélés napja alkalmából.
A tekintélyes újság ,,Végtisztesség Nagy Imrének,, című írásában magállapítja: a keleti világban aligha van jelképesebb értelmű esemény, mint éppen ez a temetés. Mert nemcsak egy annak idején elátkozott rehabilitálásáról van szó, hanem arról is, hogy a párt teljes fordulatot hajtott végre önértelmezésében; éppen az az egykor mindenhatónak számító párt, amelynek Nagy Imre is áldozatául esett. A miniszterelnök a magyar demokratikus hagyományok szellemében kiállt a többpártrendszerért, ezen túlmenően azonban a nemzeti függetlenségért, és ezért az életével fizetett. Ami Magyarország semlegességét illeti, ez még a távolabbi jövőbe mutató kérdés, noha úgy rémlik, nem lehet teljesen kizárni. A politikai pluralizmus ellenben szinte már valóság. Nagy Imre személyes tragédiája volt, hogy az idő akkor nyilvánvalóan még nem érett meg erre - írja a Westdeutsche Allgemeine Zeitung. A Frankfurter Allgemeine Zeitung - az események és személyiségek című rovatában - teljes lapoldalát kitevő írásban idézi fel Nagy Imre életetútját. A mártír miniszterelnök portréjával és a Fő utcai Katonai Bíróság épületének fényképével illusztrált írás szerzője megállapítja: Nagy Imre az utolsó szó jogán nem kért kegyelmet, s emlékeztette bíráit, hogy az érvényes ítéletet majd a történelem és a nemzetközi munkásmozgalom fogja róla kimondani. Ez a jóslat részben már bevált, mert nem a győztesek határozzák meg a történelmet, hanem a történelem határozza meg, hogy ki a győztes - írja a lap. (folyt.)
1989. június 17., szombat 12:55
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|