|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- Szász Béla megemlékezése Londonból - 3.
|
Kádár Jánostól megkérdezte, hogy mi a helyzet Nagy Imrével? Akkor már Nagy Imrét kivégezték. Kádár azt mondta erre, hogy megkímélhették volna Nagy Imre életét - ezt írja le Menon a Repülő trojka című emlékiratában -, hogyha kijelenti: nem tekinti magát többé Magyarország miniszterelnökének. Viszont Nagy Imre nem volt hajlandó lemondani, mert úgy érezte, hogy azzal ha lemond, szentesíti azt az erőszakot, amit az oroszok tettek az országon, sutba veti elveit, megtagadja a forradalmat, amelyenek ő szimbólumává emelkedett. Nem volt hajlandó a forradalmat hamis vádakkal bemocskolni - noha ezen az áron talán megmenthette volna az életét. - Te személyesen ismerted Nagy Imrét. Milyen ember volt? - Nagy Imre melegszívű, ízig-vérig becsületes, nyílt, minden cinizmustól mentes ember volt. Nekem még az külön is vonzó volt, hogy dunántúli kiejtéssel beszélt - hiszen magam is dunántúli vagyok - nem pedig úgy, mint nagyon sok más Moszkvából hazatért, akik idegenes szófűzéssel, idegenes kiejtéssel beszéltek magyarul, és szokszor bizony kerékbe törték nyelvünket. - 1956. október 6-ikán te természetesen ott álltál Rajk László koporsója mellett. Milyen hasonlatosságokat és különbségeket látsz a két újratemetés között? - A hasonlatosságok röviden elmondhatók. Mindkét per műper volt, koncepciós per, ahogyan ezt manapság mondják. Hamis vádakkal és azzal a váddal, hogy külső hatalmakkal játszottak össze a vádlottak, hűtlenséget követtek el az országgal szeemben. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|