|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- Interjú Orbán Viktorral - 2. folyt.
|
Világos: igen, a temetettek között, sőt - a hatodik koporsóban nyilván nem, de másik ötben - csak kommunista politikusok feküdtek. Én a beszédemben ezért is tértem ki külön a hatodik koporsóra. Azért kívántam határozottan kihangsúlyozni, hogy én azoknak a magyar fiataloknak a nevében beszélek, akik polgári demokráciát akarnak Magyarországon - tehát semmi közük a kommunizmushoz. És azt akartam elmondani, hogy mégis: hogy semmi közünk a kommunista eszmekörhöz, mégis van két ok, amiért meg kell hogy hajtsuk a fejünket Nagy Imréék előtt. És ezt próbáltam elmondani ebben a beszédben. Tehát én nem próbáltam úgy tenni, mint hogyha mi Nagy Imréék gondolkodásának a folytatói lennénk. Én nem érzem magam annak. - Te a magyar fiatalok nevében beszéltél és ugyanakkor megemlítetted a Hozzád, hozzánk hasonló fiatalokat 56-ból. Hogy értékeled: a mai magyar fiatalok mennyiben hasonlítanak azokra az 56-os fiatalokra, van-e közöttük-közöttünk hasonlóság, és adott esetben a mai fiatalok hajlandók lennének-e szerinted a szabadságért, a demokráciáért ugyanúgy az életüket áldozni? - Hát ezt nem lehet megmondani, merthogy 56 forradalmi napjai, azok kivételes pillanatokban voltak, és nem lehet megmondani, hogy kivételes pillanatokban az emberek miképpen viselkednek. Ha ma végignézek az embereken, nem látom bennük azokat, akik mindazt vállalni mernék, amit 56-ban vállaltak azok, akik meghaltak - dehát a kivételes pillanatok a nem kivételes embereket is kivételesekké teszik. tehát ebből nem következik semmi, hogyha az ember végigmegy az utcán, akkor nem tudja elhinni, hogy ugyanezek, ugyanilyen húsból-vérből emberek voltak azok, akik 1956-ban az utcákon harcoltak. A kivételes pillanatok kivételessé teszik az egyszerű embereket is. Tehát erre nem tudok igazából válaszolni. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|