|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Végtisztesség Nagy Imrének (16. rész) - Király Béla beszéde
|
Egyesek az állítják, hogy 1956-ban az ,,utca,, sodorta Nagy Imrét olyan ,,szélsőségekbe,, , amelyekbe egyébként soha nem lett volna hajlandó elmenni. Igaz, hogy reformátor és nem elsősorban forradalmár volt 1956 miniszterelnöke. Igaz, hogy békésen, vérontás nélkül kívánta radikális reformjait megvalósítani. De ismerjük meg végre az igazi Nagy Imrét és jegyezzük meg, hogy azok a reformok, amelyeknek a forradalom alatt az élére állt, ugyanazok voltak, amelyekért ő már 1947 és 1956 között síkra szállt, beleértve az egyén szabadságát, a demokráciát, a többpártrendszert és a semlegességet is. Tanuljuk meg Nagy Imrétől, hogy 1956 nem vaktában elkövetett tévedések sora, hanem a magyar nemzet őszinte akaratmegnyilvánulása volt Nagy Imre már 1956 júniusában kijelentette: ,,Egyet nem vállalok: meggyőződésem elvtelen feladását.,, Ehhez az álláspontjához még a katasztrófa árnyékában is ragaszkodott. Nem árulta el a nemzetet, a vértanúságot vállalta. Nagy Imre a szabadság eszméjének rettenthetetlen hőse. Tanuljuk meg Nagy Imrétől az elveinkért való helytállást Mennél jobban megismerjük azonban Nagy Imre humanitását, annál világosabb lesz, hogy emlékének megszentségtelenítése lenne, ha innen, koporsója mellől ujjal mutatnánk gyilkosaira. Fel kell tárni bűneiket, annak minden részletét, hogy a jövő generációk ebből tanulhassanak. A felszabadult magyar társadalom azonban törölje el örök időkre a halálos ítéletet, hogy ne kelljen újra és újra temetni ártatlan vértanúinkat. Kínozza őket lelkiismeretük - ha van ilyen - , és ítéljen felettük a történelem. Tanuljunk Nagy Imrétől, de tudjunk felejteni is, mert aki nem tanul a történelemből és felejteni sem tud, az megismétli a múlt hibáit és bűneit Hogy a helyünkre lépő nemzedékek föl ne cseréljék, hogy mit kell felejteni és mit tanulni, állítsuk helyre az 1959-ben Brüsszelben létrehozott Nagy Imre Intézetet Az mutassa meg forradalmunk elő- és utóéletének valamennyi írott forrását, szólaltassa meg a még élő szemtanúkat Vallomásukból építsünk hídat az itthon élő magyarok és az emigrációban élő magyarok között. Ez a nap fordulópontot kell, hogy jelentsen. Most már az 1956-os forradalom és az azt követő megtorlások minden áldozatának, élőnek és halottnak, különösen a névtelen szabadságharcosoknak meg kell adni azt, amit áldozatukkal kiérdemeltek. (folyt.köv.)
1989. június 16., péntek 15:46
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|