|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Megjegyzések a megbékélésről
|
München, 1989. június 16. (SZER, Különműsor) - Hallgassunk meg egy próbálkozást arra vonatkozóan, hogy hogyan is lehet félidőben, a temetés félidejében megvonni az eddigi események mérlegét. Pécsi Vilmos kollégánk jelentkezik a Magyar Rádió budapesti stúdiójából: - És most, a nemzeti gyászünnep első részének befejeződésével engedtessék meg a tudósítónak néhány személyes észrevétel. A megrendülés és a gyász mostani óráihoz őszinte, világos, felelősségteljes beszéd illik. Egy nemzetnek hősökre, mártírokra van szüksége, hogy jó példájukból erőt merítsen a túléléshez, a történelmi megpróbáltatások elviseléséhez. Ilyen mártírszerepet szánt a sors Nagy Imrének és társainak a nemzeti történelem mostani, válságos szakaszában. Egyik szónok - nemzeti megbékélésre intve - hangoztatta, hogy meg kell tanulnunk felejteni, fátylat borítani a történelmi közelmúltra. Ezt meg lehet tenni a tatárjárással, török hódoltsággal, a szabadságharcot követő Bach-korszakkal - de ami ebben a században történt velünk, magyarokkal, az idegenek és önmagunk által önmagunkon ejtett sebek még túlságosan sajognak, hogy felejteni lehetne őket. Emlékezni kell, a történtekből le kell vonni a következtetéseket, és végre megtanulni a történelmi leckét. Így 1956-ból azt, hogy egyetlen politikai párt sem sajátíthatja ki magának a néppel való törődés kizárólagos előjogát. Még kevésbé a hatalom monopóliumát csak azért, mert elvakultan hisz a maga igazában, és történelmi küldetésében. Megbékélni, tiszta lapot kezdeni úgy lehet, ha előbb őszinte lelkiismeret-vizsgálatot tartanak azok, akik 56-57 véres hónapjait, a megtorlás éveit a nemzetre zúdították. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|