|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- Emlékműavatás - 1. folyt.
|
Nagyon sokat harcoltunk, rentegen támogattak bennünket, jóindulatú emberek az egész világról, lényegében a külföldi szabadságharcos szövetségek egy emberként álltak ki mellettünk, de ugyanez elmondható a magyar társadalomra is. Sajnálatos, hogy nagyon sokan támadtak is bennünket, nemcsak támogattak. Elsősorban azt kritizálták meg, hogy az Inconnu lényegében a társadalom befolyásával, a társadalomtól vállalt kötelezettségeinek eleget téve elkezdte ezt az akciót, nem egyeztetett a hatalommal, nem egyeztetett bizonyos politikai körökkel. Mi úgy éreztük, hogy ehhez jogunk van, hiszen évekkel ezelőtt is felvállaltuk már ötvenhat ügyét - az utcákon tüntetéseket rendeztünk, a Batthyány-Nagy Imre örökmécses elkeresztelésében részt vettünk, politikai vitafórumokat rendeztünk ötvenhatról. Úgy gondoltuk, hogy ez a művészeti csoport igazán feljogosult arra, hogy önmaga készítse el ezt a nagyszabású tervet, hiszen nem korrumpálódtunk ezzel a hatalommal. Tehát mégegyszer: sokan támadtak bennünket, különösen a nemzeti kommunisták, a mai vagy régebbi néven revizionisták soraiból, az egykori és a mai revizionisták soraiból megkérdőjelezték, hogy hogyan mertük belevonni a nyugati magyarságot ebbe az akcióba -, amelyre az volt a válaszunk, hogy 200 ezer embert elüldözött ez a kommunista hatalom, nekik igazán jogok van ebben részt venni, és méltósággal visszatérni ide az országba 16-ikán, és kifejezni hálájukat a magyar népnek. Egy politikai folyamat tanúi vagyunk jelen pillanatban is. Csurka István találó szavaival: a TIB házi ünnepsége lett sajnos ez a 16-ika. Ez egyenesági következménye annak, hogy informális megállapodás született - úgy látjuk - a hatalommal: bizonyos körök megállapodtak a közvélemény kizárásával, és ennek a keserű gyömülcsei most kezdenek beérni. (folyt.)
1989. június 15., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|