|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
A Republikánus Kör állásfoglalása (1. rész) (OS)
|
1989. június 9., péntek - Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc leverését példátlan méretű megtorlás és bosszúhadjárat követte, mely a Nagy Imre-perben és az 1958. június 16-án végrehajtott halálos ítéletekben tetőzött. A nemzetközi jogi normák, politikai erkölcsök és az egyetemes emberi jogok értelmében az ilyen és ehhez hasonló cselekmények emberiség- és népellenes bűntettnek minősülnek. Mindezek ismeretében elvárjuk, hogy a magyar kormány és az Országgyűlés külön nyilatkozatban határolja el magát az 1957 és 1962 között lefolytatott koholt perektől és a közönséges politikai gyilkosságoktól. Nyilvánítsák a hivatalosan népfelkelésnek nevezett 1956 őszi tragikus eseményeket annak, amik azok valójában voltak: nemzeti-demokoratikus forradalomnak és szabadságharcnak. Ne csak Nagy Imre és mártírtársai előtt tisztelegjenek, hanem a harcokban életüket vesztett vagy a későbbi törvénytelenségeknek áldozatául esett valemennyi honfitársunk előtt is. Erkölcsileg bélyegezzék meg az MSZMP akkori legfelsőbb vezetését - megtorlás időszakának bírósági komédiáiért kizárólag felelős politikai bizottsági tagokat, Apró Antalt, Biszku Bélát, Fehér Lajost, Fock Jenőt, Gáspár Sándort, Kádár Jánost, Kállai Gyulát, Kiss Károlyt, Komócsin Zoltánt, Münnich Ferencet, Nemes Dezsőt, Rónai Sándort, Somogyi Miklóst, Szirmai Istvánt. A még életben lévő egykori politikai bizottsági tagokkal, Apró Antallal, Biszku Bélával, Gáspár Sándorral, Kádár Jánossal, Kállai Gyulával, Marosán Györggyel szemben a nemzet - a legteljesebb nyilvánosság bevonásával élhessen a beszámoltatás jogával. Kádár János - kinek nevéhez fűződik az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc elárulása és vérbefojtása, és akit a legnagyobb felelősség terhel a nevével fémjelzett kor bűneiért, s az ország jelenlegi politikai, gazdasági, erkölcsi romlásáért - állítólagos betegsége és egyéb ,,érdemei,, ne jelenthessenek felmentést a beszámoltatás kötelezettsége alól - a nemzet elidegeníthetetlen joga történelmi közelmúltjának, az akkori események hátterének, összefüggéseinek megismerése. Ennek esetleges elmulasztásáért a történelem nemcsak Kádár JÁnos felett fog ítéletet mondani, hanem a jelenlegi politikai és állami vezetés felett is. (folyt.köv.)
1989. június 9., péntek 16:41
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|